Budapest Régiségei 13. (1943)

Dercsényi Dezső: XI. századi királyi kőfaragóműhely Budán 255-293

A műhely munkásairól, illetve külföldi kapcsolatairól egy sokat vitatott krónikás adat szól. A Képes Krónika ugyanis elmondja, hogy az óbudai prépostság építéséhez Görögországból hozattak kőfaragókat. (Magistri lapicidae de Graecia ducti.) A magyar művészettörténelem, mely e korban írásos adatokban oly szegény, természetesen megkísérelte ezt a krónikás adatot sokféleképen felhasználni. Pedig már Ipolyi Arnold rámutatott arra, hogy a »Graecia« kifejezés nem jelenti okvetlenül Bizáncot, hanem esetleg Magna Graeciát, Délitáliát. Horváth Henrik véleménye szerint a kérdés inkább művészetgeográfiai probléma, mint művészeti kérdés.

32 Legvalószínűbb, hogy a krónikás adatból csupán a lényeg, a behívott kőfaragókra vonatkozó rész fedi teljesen az igazságot, ami annál is inkább valószínű, mert az esemény és leírása között több, mint három század telt el. Figyelembe kell venni azt is, hogy Felsőolaszországban már a VI. században kialakult egy bizantinizáló (és nem bizánci) művészet, mely Szent István korában is él az Adria-parti kikötővárosokban. Hazánkkal való kapcsolatát legjobban a Szent István-koporsó velencei származású mestere, illetve a koporsó motívumai mutatják.

33 A »lapicidi graeci« kifejezés geográfiai értelemben épúgy vonatkoztatható Délitáliára, mint Bizáncra, de művészetgeográfiai szempontból jelentheti Felsőolaszországot is. A Képes Krónika adatát tehát csak annyira vagyunk hajlandók elfogadni, hogy az óbudai prépostsági templom építésénél közreműködtek idegenből behívott kőfaragók is. Ezeknek a kőfaragóknak művészetére az általuk importált stílusra, egyedül az emlékek adhatnak biztos választ, nem pedig a krónika kevésbé szabatos leírása. Mintahogy az emlékek adnak is. Kutatóink az akanthus-leveles faragványok motívumának és stílusának mintaképeit a legkülönbözőbb helyen vélték felismerni. Divald Kornél 34 a motívumot szir eredetűnek tartja, mely bizánci közvetítéssel került hozzánk. Balogh Ilona

35 Toscanából, közelebbről Pisából és Luccából származtatja, Horváth Henrik pedig

36 bizánci, vagy azoktól függő dalmát vagy lombard kőfaragók munkájának tartja. Végül Gerevich Tibor

37 elkülönítve a bizánci művészetet a bizantinizáló olasz művészettől, biztos kézzel mutat rá Felsőolaszországra, ahonnan nemcsak az oszlop, illetve a pillérfők típusa, motívuma, de stílusa is származott. Ősmintának a ravennai fejezeteket tartja (S. Spirito) közvetítőnek az 2ö2