Budapest Régiségei 13. (1943)

Dercsényi Dezső: XI. századi királyi kőfaragóműhely Budán 255-293

Bszakadria parti művészeti centrumokat (Grado, Torcello) megemlítve, hogy ugyanezen a típus más-más változatban feltalálható Paviaban, Milánóban, Pisában etc. Magunk részéről az egész csoport kiindulópontját Lombardiában, közelebbről Milánóban, illetve közvetlen környékén, Comoban és Paviaban látjuk. A páviai Museo Civico, mely a lebontott S. Maria del Popolo maradványainak egy részét is őrzi, megmentette számunkra a templom oszlopfőinek egész sorozatát. Az oszlopfők közül különösen a 706., 707., 722., 723., 735. sz. oszlopfők rendkívül közel állanak csoportunkhoz, különösen az esztergomi darabokhoz. Motívumuk a három sorba elhelyezett akanthus-levél, amelyek közül az alsó sor egészen visszahajlik a térbe, a legfelső pedig itt is csavart szárból nő ki. Megtaláljuk a finomvonalú abacust, alatta előtűnő kalatost, az abacusig felemelkedő volutákat, mégis leginkább a levelek rajza és faragása azonos. A vésőnek ugyanaz az éles kezelése, mely határozott lendülettel hántja ki a kifaragásra ítélt részeket, a fúró alkalmazása, mely itt is épp oly fontos szerephez jut a fény- és árnyékhatás kialakításában, mint csoportunknál.

38a (22. kép.) Hasonló közelségről tanúskodik a milanói S. Ambrogio nem egy oszlopfője. A mi szempontunkból leginkább az északi emporium egyik oszlopfője jöhet számításba, (23. kép.) valamint a milanói Museo Civicio 645. sz. oszlopfője, amely talán a lebontott S. Maria Aurona-templomból származik. A S. Ambrogio, S. Fedele apszisát is csoportunkhoz közelálló oszlopfők díszítik, bizonyítva azt, hogy ez az oszlopfő-típus és motívum egész Lombardiában elterjedt. A S. Maria del Popolo, S. Ambrogio, S. Fedele nemcsak Pavia, Milano és Como nagyjelentőségű templomai, hanem a lombard építészet legtöbb problémáját adó emlékei is. Építési korukról több, mint egy fél százada folyik a vita, pontos datálásukban még ma is szinte áthidalhatatlan ellentét választja el az olasz és a német szakirodalmat. Az olasz és az ehhez kapcsolódó külföldi szakirodalom sokáig az írott források — mindmáig meg nem döntött — szilárd talajára támaszkodva a lombardiai templomok első építési idejét egészen a VIII. századig vitte vissza (Dartein, L. Beltrammi, újabban A. Kingsley Porter), a német szakirodalom pedig elsősorban a ma is tanulmányozható emlékekből kiindulva, nem tagadva *öa