Budapest Régiségei 13. (1943)

Garády Sándor: Budapest székesfőváros területén végzett középkori ásatások összefoglaló ismertetése, 1931-1941 167-254

A továbbiakban, amennyire az útban álló fáktól és épületektől (kerti lak, baromfi-és disznóól, sütőkemence, kutyaház és árnyékszék) lehetett, föltártuk a templomot és az új szentélyt határoló falakat, a régi szentély egyik sarkát, a két oldalkápolnát ; a templomtest északi falához csatlakozó kerengő és a kolostor egyes faldarabjait és egy körvagy sokszögalakú építmény falrészletét. A kiásott falak és falrészletek alaprajzát és metszetét a mellékelt 2. és 3. sz. képen adjuk. Az alaprajzi elrendezés nagyjában és fő vonásokban egyezik a fentebb említett előzetes ismertetésemben közölt Henszlmann-féle alaprajzzal.

3 Henszlmann Imre ugyanis Bugát Pállal, a telek akkori tulajdonosával karöltve nagyobb ásatást végzett itt 1847-ben. Ennek volt eredménye a fenti alaprajz. Bz azonban a templom fekvéséről semminemű tájékoztatást nem nyújt. Bugát, amint azt Palugyay Imre Buda-Pest sz. kir. városok leírása c. munkájában megemlíti, abbahagyta az ásatásokat. Tudjuk azonban Krber János volt Jánoshegyi vendéglős elbeszéléséből, hogy fiai, sajnos, alighanem kevesebb szakértelemmel folytatták azokat. Az ásatásaim eddigi eredményei is mutatják, hogy a romokban ők is további alapos pusztítást végezhettek. Az első nagy pusztítók között volt Kalmárffy Ignác budai bíró is, aki e romokból építette föl a Hárshegyi-úton ma is fennálló nyaralóját (most a cserkészek otthona). Ugyanő építtette ugyancsak e romok köveiből a Ferenchalmon álló Szent László-kápolnát és közvetlen közelében egy vendéglőépületet is. Mind a kettőnek a falában ma is látható gótikus faragványok a kétségtelen tanúi e rombolásnak. A többit az épületek falainak belseje rejtegeti magában. De ezekből a kövekből épült a Szép Juhászné régi épülete és a volt Bugát-féle telken két nyaraló épület is. Az előbbi lebontása alkalmával még sikerült az arra érdemes faragásos épület-köveket és márványsírkő töredékeket megmenteni, de az utóbbiak lebontását 1940 szeptemberében még az engedély kiadása előtt kezdették meg. A faragott kövek legnagyobb részét a bontó vállalkozó ott a helyszínen kőfaragóval széjjel daraboltatta és mint vagdalt követ eladta. A vandál pusztításra csak véletlen folytán, a déli kápolna fölötti védőbódé tetőzetének október havában végzett javítása alkalmával jöttünk reá. Bz alkalommal még sikerült néhány darabot megmenteni. Bzek egyike párkányrészlet, 175