Budapest Régiségei 13. (1943)

Tompa Ferenc: Adatok Budapest őskorához 11-31

4. A következő edény egy kis bögre, (1. kép, 4. ábra) amely a legközönségesebb edénytípusa a badeni kultúrának. Bnnél a kissé viselte, a perem felé tölcséresedő nyakra az edény magasságának 2

/

3 része esik és így az öblös, de összenyomott hasi rész szinte egybeolvad a fenékkel. A has függőlegesen árkolt, a nyakat áthidaló szalagfül — amint a megmaradt csonkarészek mutatják — eredetileg itt is a perem fölé emelkedett. Az edény színe foltosán szürkésbarna. Magassága 6-5 cm, szájátmérője 5-2 cm. 5. Megint csak a badeni kultúra magyarhoni agyagművességére jellemző edénytípusra bukkanunk abban a merítő edénykében, (1. kép, 5. ábra) amelynek az alakja csonkakúpot mutat, szája és feneke kissé ferdeállású, hiányzó szalagfüle pedig — amint ezt nálunk számos példa mutatja — magasan a perem fölé emelkedve az edényke derekára futott vissza. Ennek az edénytípusnak aránytalanul hosszú, szokás szerint az edény magasságát kétszeresen meghaladó füle ugyancsak ferdeállású. Kétségtelen tehát, hogy az edénykét merítésre, folyadékvételre használták, egyébként pedig valamiféle ágasra akasztották. Az edény színe szürkésbarna, magassága 7 cm, szájátmérője 5-5 cm. 6. Ezt követi egy lapos, füles csésze töredéke, (1. kép, 6. ábra) amelynek felső fele kissé ívelten tölcséres, alsó része egybeolvad a fenékkel. A csésze egész magasságát áthidaló szalagfül kissé a perem fölé emelkedik. A sima edényfelület sárgásbarna színű. Magassága 5-5 cm. A csésze a kultúra közönséges edénytípusaihoz tartozik. 7. Utolsónak említjük azt a talpas, kehelyszerű edénykét, (1 kép, 7. ábra) amely szokatlanabb formája ellenére mégis stílusosan beleilleszkedik ebbe a leletanyagba és ugyanekkor amellett tesz tanúságot, hogy a badeni kultúra agyagművessége mennyire gazdag volt edényformákban. A kehely felső része félgömb alakú, talapzata pedig csonkagúlát mutat, amelynek éles élei között a gúla oldalai kissé homorúak. A talapzat az egyik oldalon vízszintesen át van fúrva. A kehely öblös részén ismét találkozunk a ferde, bekarcolt hálódíszítéssel, míg a talapzaton hármas, párhuzamosan egymásba mélyedő és hegyeivel lefelé álló farkasfogdíszítést látunk. Edényünk abban is elüt a társaitól, hogy felülete kívül érdes és vöröses, míg belül sima és szürkeszínű. Magassága 8 cm, szájátmérője 11 cm. Budapest Régiségei. 17