Budapest Régiségei 13. (1943)

Tompa Ferenc: Adatok Budapest őskorához 11-31

A badeni kultúrát és agyagmúvességét a magyar régióban alig másfél évtizede kezdjük behatóbban megismerni. Azóta már nem egy meglepetést okozott a szakköröknek ez a formagazdag agyagművesség, amelynek eredetére és kialakulására vonatkozólag még mindig megoszlanak a vélemények. A magam felfogását, erre vonatkozólag már több ízben kifejtettem, így legutóbb a Budapest történetét tárgyaló összefoglaló munkában.

4 A kultúra fejlődésképességét mutatja, hogy amikor vándorlásában eléri a magyar régiót, az itt talált kultúrák hatása alatt új edénytípusokat is alkot, minő pl. a kettős osztatú tál, vagy a most bemutatott talpaskehely. Bz utóbbinak az előképei kétségtelenül a tiszaugi típusú szögletes talapzatú tálak voltak, amelyeken ugyanekkor a lencsedíszt, meg a keretdíszítést is megtaláljuk.

5 A formákat és a díszítést a badeni kultúra nem veszi át szolgailag, hanem azoknak a saját ízlése szerint való jelleget ad. A sajátos és az új környezetben szerzett kultúraelemeknek és szokásoknak ez a keveredése megmutatkozik a kultúra temetkezési rítusában is, mert a sírmezőiben hol kuporodott helyzetű csontvázas sírokkal, hol meg égetéses urnasírokkal találkozunk. Talán ennek az alkalmazkodó képességének tulajdonítható, hogy ez az idegenből jött kultúra aránylag rövid idő alatt szinte felszívódott a hazai ősi kultúrákban. Végül meg kell még említenünk, hogy az egyik sír földjében egy kis erősen oxidálódott rézhuzal töredéke került elő. A leletanyaghoz való tartozása, sajnos, nem feltétlenül bizonyos, de nem tekinthető kizártnak sem, minthogy a neolitikum végén a badeni kultúra már ismerte ezt a fémet, amint ezt már ausztriai sírleletek is kétségtelenül bizonyítják.

6 A lágymányosi sírmező ezzel az anyaggal bizonyára nem merült ki és ezen a területen, ha arra alkalom adódik, még tovább gazdag sírokra lehet számítani. Mostani ismereteink alapján arra kell következtetnünk, hogy a Lágymányos és a hozzá csatlakozó Kelenföld fokozottabb méretű benépesedése csak a bronzkor első felében, pontosabban a Kr. e. XVIII. században kezdődött meg. Krre utalnak azok a leletek, amelyek ezen a területen lakótelepekről kerültek elő, valamint azok az urnasírok, 18