Budapest Régiségei 12. (1937)
Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152
82 12. Négyszögű kődúc, alsó része csonka, ellenben felső lapja sima és két négyszögű csaplyuka arra szolgált, hogy reá egy másik kőhasáb erősíthető legyen. Magassága 75, szélessége 60, vastagsága 50 cm. Az egyik szélesebb oldalán csak a keret balszéle és a felső balsarok barokk kiképzése maradt meg. Benne Attis alakja, lábai nélkül, feje le van ütve, de rajta a phrygiai süveg még tisztán kivehető, kevésbbé felső testén a ruházat, nemkülönben az állához emelt balkéz és alatta a jobb, mely a pedumot fogta. Mellette a kő baloldalán hasonló fülkében, mely fölfelé hajló körívvel van lezárva, egy genius vagy Eros domborképe foglal helyet. (12. kép). A térdein alul letört lábainak tartásából még kitűnik azonban, hogy jobblábára támaszkodva, oldalt tartott ballábbal állott a meztelen fiú, aki maga előtt két kezével a fáklyát fölfelé emeli. Hasonló Ferri, Arte Romana sul Danubio p. 246, fig. 299. Mindkét ábrázolás síremlékeken szokott előfordulni és ez a kődúc is minden bizonnyal egy sírkerítéshez tartozott. A balsarkán állott és kétfelől csatlakoztak hozzá a kőlapok, melyek az oldalait alkották. Mint a 377. és 386. számú kőpilléreknél, úgy itt is tehát a jobboldalán megvan a két kiugró léc egyike, melyek közé a hosszabb oldallap illesztve volt, a baloldalán pedig a fele áll ki, hogy a másik, keskenyebb kőlapot tartsa. Állítólag az óbudai Filatori dűlőben találták és Baróti Józseftől 1911-ben szerezte az Aquincumi Múzeum. Száma 320. 13. Kis oltár (13. kép), magassága 43 cm, derékban 15 cm széles, 13 cm vastag. Az abacus jobbszélén vékony párnatag, a baloldali letört. Tetején a négyszögű lap kissé bemélyítve van az áldozatok bemutatására. A párkányok elég erősek, de inkább szegletesek, mint hullámosak. Az istenség nevét a párkányra vésték be elég kis betűkkel, a felirat többi sorai a kő derekának előlapján valamivel nagyobbak, de éppoly kevés gonddal készültek. Olvasható : Deae Dianae | Licin(ius) Cau \ dentius Pa | pia (miles ?) leg(ionis) II ad j ud(ncis) ex vo | to posait. Aquincumban Dianát, mint a vadászat istennőjét, még leginkább az amphitheatrumban tisztelhették és Nemesisszel azonosították. C. III 10440 :
