Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

8? Deae Dianae Nemesi Aug. V. ö. 14076 (Carnuntum). Egy másik aquincumi felirat (C III 13368) Dianae et Sil(vano) silve(stri), dis pr(a)esidibus venation(um) szerint éppen ő lehetett elsősorban az amphitheatralis állathajszák legfőbb pártfogója. Kuzsinszky, Aquincum-Ausgrabungen und Funde 212, 1. Mindenesetre érdekes, hogy aki ezt az oltárt Dianának ex voto posuit, katonaember volt. A nevében csak Licinius, a nomen közönséges. Két mellékneve közül az első helyesen Gaudentius, amint a későkori feliratokban, gyakran olvassuk és már inkább a keresztények használták (C. III 4219 Savaria, 9589 Salonae). A másik név, Papia, úgy hangzik és azon a helyen áll, mintha egy tribusé volna. De cognomennek kellett lenni, mert van egy aquincumi felirat, C. III 13367 = 3533 :et Aur(elius) Papia vet(eranus) leg. II ad., melyből kitűnik, hogy volt ilyen cognomen. A két cognomen is már annak jele, hogy a kő későbbi időből való, két vagy több cognomen használata ugyanis a 3. és 4. században jött szokásba. Hogy a dedikáló mint katonaember mi volt, nem tudjuk, mert a felirat nem mondja, hanem csak a II. segédlegio van megemlítve, mely előtt a legvalószínűbben a miles hiányzik, talán azért, mert a kőfaragó elnézésből kihagyta. Az oltárkövet az Aquincumi Múzeum 1932ben szerezte egy Schuster nevű békásmegyeri földmívestől, ki a Dunaparton találta, ahol egy későkori római burgus is napfényre került. Könnyen lehetséges tehát, hogy az oltárkő vele egykorú. Száma 460. 14. Szobortöredék (14. kép). Anyaga fehér márvány. Egy női alak felső testrésze (torso). Feje hiányzik és derekán alul csonka. Magassága 14 cm. A balvállán összetűzött chiton jobbmellét mezte- 14. KÉP. lenül hagyja és alatta művészileg elrendezett redőzettél borul a szalagra, mely magasan felkötve tartja. Míg a jobbmelle tehát szabadon lelóg, a betakart balmellét finom megértéssel a ruha kissé feljebb emeli. A chiton ráncai az övön alul úgy esnek, mintha a jobbláb tartotta volna a testet, míg a balláb kissé oldalt állott.