Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

7° nálunk alig másutt, mint egy dunapentelei feliratban (C. III 10302). A dedikáló nevét Aquincum-Ausgrabungen und Funde 161. 1. Timartiusnak olvastam, de helyette sokkal érthetőbb ez az olvasása: Ti(benus) Martius. Ti(berius) mint praenomen főleg a korábbi feliratokban található, Martius pedig elég közönséges nomen volt. A harmadik helyet a cognomen, Castrensis foglalja el. Ez a cognomen egy lyoni feliratban (Dessau, Inscriptiones Latináé selectae II 4132. 4133: Aelio Castrense sacerdoté) biztos és ezért itt is Castrensis cognomennek tekinthető. Másrészt azonban az is nyilvánvaló, hogy a castra (tábor) szóból szabályosan képzett melléknév és mint ilyen a következő medicus jelzője (tábori orvos) lehet, annál inkább, mert a II. segédlegio orvosáról van szó. Ennek csak az szólhatna ellene, hogy a jelző megelőzné és nem utána áll, mint rendesen szokott lenni, pld. medicus Ordinarius, vagy mint a Korbuly által Aquincum orvosi emlékei 8. 1. idézett lyoni feliratban (C. XIII 833 helyett valószínűleg 13, 1833. V. ö. Pauly-Wissowa, RE. Suppl. IV 1094) csakugyan medicus castrensis olvasható. Aquincumi feliratokban többször találkozunk katonai orvosokkal. V. ö. Korbuly 43. 1. Köztük egyszerűen medicus a csapattest említése nélkül, de az oltárkő felállításáról egy katonaember (evokatus) gondoskodott. C. 111 3413. Szintén egyszerűen medicus és csak szolgálati évei (stip. XIII) árulják el, 1. KÉP. hogy katona volt. C. III 14349

7

. T. Aurelius Numerius oltárköve nemcsak militi medico szól, hanem hozzá van téve a legio XXII pr(imigenia) p(ia) f(idelis). C. III 14

347

s

. Feliratunk további része tulajdonképpen az időt határozza meg, melyben a dedikáció történt. Másutt rendesen a consulok nevei szolgálnak erre és ezek pontosan az évet adják. Ebben az esetben a sub praepositio jelenti, hogy abban az időben Q. Fuficius Cornutus co(n)s(ul) de(signatus) volt. Róla tudjuk, hogy Kr. u. 144—14Ó töltötte be a consuli méltóságot, 142-ben Pannónia inferior praetori helytartóságát. Ritterling, Arch. Értesítő 41 (1927) 64. 1. Könnyen lehetett tehát már akkor a consulságra jelölve. Oltárunk feliratát említi Kuzsinszky, Aquincum-Ausgrabungen und Funde (1934) S. 161. Képét is közölte Korbuly, Aquincum orvosi emlékei (1934) 9. 1. 2. kép. Száma 380.