Budapest Régiségei 12. (1937)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Lajos: Az Aquincumi Múzeum kutatásai és gyarapodása az 1923-1935 években 261-275

2Ó2 s a különböző korszakok emlékeit is megállapítsuk s egymástól szétválasszuk, mert csak így jutunk el a város fejlődéstörténetének megismeréséhez. Ennek az utóbbi célnak az eléréséhez segítenek a leletek, melyek korban könnyebben meghatározhatók, s azok segítségével azután útmutatást kapunk az épületek, temetők stb. korának datálását illetőleg, s tovább menve alapul szolgálnak Pannónia tartománynak s vele együtt hazánk római korának nagyobbmérvű és alaposabb megismeréséhez. Mivel ezek a kutatások szerves kapcsolatban vannak a múzeummal, általában azt veszik természetesnek, hogy az előkerült leleteknek, műtárgyaknak kell a kutatás eredményességét bizonyítani. A valóságban azonban legtöbbször megfordított a helyzet. Egy-egy rendszeres ásatás, mely utak feltárását, lakóépületek kiszabadítását tűzi ki célul, leleteket nem eredményez. A nagy világraszóló leleteket a véletlen hozta legtöbb esetben napfényre, a tudományos kutatásnak pedig meg kellett elégedni egy-egy jól sikerült fényképfelvétellel vagy a városképet bővítő alaprajzokkal. A kettő azonban mégsem zárja ki egymást, mint azt mi is tapasztaltuk, de sohasem szerves tartozékai egymásnak. Az ásatások helyének kijelölése lehet tervszerű vagy önkényes. Tervszerű akkor, ha valamit keresünk, pl. egy út folytatását, tábor fekvését stb. Önkényes, mikor a véletlenül felszínre kerülő emlékek irányítják egy-egy helyre a figyelmet. Ez az utóbbi szokott megtörténni akkor, midőn házalapokat csinálnak, csatornákat építenek vagy gázcsöveket, villanykábeleket fektetnek le, s a munkások útjába kerül egy-egy fal, vagy leleteket találnak. Aquincum fontosabb városrésze, a katonaváros a mai Óbudán terült el, mely be van építve. Itt ásatást végezni nem lehet, csak akkor, ha közmunkák folynak, s akkor is csak azokkal karöltve. Elmondhatjuk, hogy a legutóbbi időben, midőn nagyarányban folytak ilyen munkálatok Óbudán, ezek jelölték meg a múzeum kutatási helyeit. Mivel a kutatásaink mindig helyhezkötöttek voltak, beszámolónk is e szerint fogja felsorolni az új topographiai eredményeket és a felszínre került leleteket. Aquincum polgári városrészének északi határát az amphitheatrumtól délre eső s kelet-nyugati irányban haladó nagy fal jelzi, melyet Torma még a iábor falának nézett. Kuzsinszky mutatta ki

; hogy nem más ez, mint egy korai megerősített várostípus körfala. A Torma által részben feltárt falakat több helyen keresztárkokkal újból átkutattuk s a fal korát a talált leletek, terrasigillaták stb. a II. század első felébe helyezték. 1931-ben előkerült ennek a falnak egy befelé eső kis négyszögű tornya, mely ép az amphitheatrum észak-déli tengelyének irányába esik. A városfal követhető a régi Krempl-malom északi végének megfelelőleg a Szentendrei-útig. A városfalon kívül, attól északra fekszik az amphitheatrum. Az amphitheatrumtól nyugatra kb. 30 m-re a nyugati kapujától 1931-ben épületmaradványokat tártunk fel, melyek egy nagy kiterjedésű fallal körülvett területhez tartoztak. Ebben az épületben egyelőre a gladiátor-kaszárnyát sejtjük. A fallal körülvett terület keleti oldala 109* 16 m, az északi falat 42-20 m hosszúságban ástuk fel, de a nyomai még legalább 150 m-en mutatkoznak, a déli fal felásott hossza 139*50 m. Ezen a nagy területen belül kb. a középen egy négyszögű torony alapfalai kerültek elő. A további ásatások, a falakon belül eső részek feltárása után tudhatjuk csak megállapítani igazi rendeltetését, s eldönteni azt, hogy nem egy kisebb táborszerű építménnyel állunk-e szemben. A Krempl-malom területe már a városfalon belül esett, s e mellett 1925-ben a Római-fürdő vizének új medret ástak. Ekkor sok falfestmény, mozaikszemek, terrasigillata csésze alja SEVE RI'M jelzéssel, díszes terrasigillata külső falán COBNERT[VSF] jel-