Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

2?5 igazításának szánta. Ez alapakkordja is egy népszerű esztétika körül kifejtett fáradozásainak, amire ebben az összefüggésben még kitér (51. {.)'. Bevezetésében felsorolja a festőművészet válfajait: 1. Históriai. 2. Nagy-ábrázat (portré). 3. Kisded-ábrázat (miniatűr). 4. Környék-landschaft (tájkép). Ç. Szobafestői ágazat. Feltűnő jelenség, hogy ebben a rendszerben hiányzik a genrefestés és a csendélet, holott ez a kettő a kor legkedveltebb múágai közé tartozott. Itt megint Kaunitz szelleme kísértet. Mert ezek a nézetek megint nem az egykorú művészi s esztétikai felkészültségből magyarázhatók meg, hanem szintén csak egyes, a XVIII. század «aufklärista» széptani irodalomból kiragadott l.antételek, melyek a genre-t és a csendéletet szintén leszólják vagy teljesen mellőzik. Ugyanerre a forrásra vall az is, hogy mesterünk a továbbiakban a művészi tehetség specifikus voltáról elmélkedik és a festői tevékenység kinyilatkoztatásait párhuzamba állítja nem éppenséggel szerencsésnek mondható ötlettel a szabómesterség különböző fajtáival (német, szűr, női, férfi, városi, falusi szabóság). Az órakészítőknek szentelt rövidebb kitérés után következik a tulajdonképpeni főrész, az ötvösség, a pesti «Trattato dell'Oreficeria». Elsősorban tartoznak ide 1. az aranyművesség különböző ágai: a) A «juvelierség» azaz a drágakövek foglalása. Hosszabban méltatja itt a nálánál fiatalabb erdélyi (kolozsvári) származású Szigeti Sámuel bécsi és pesti működését, ki többek között az udvar számára is készített «tsudálatos ékességeket». b) A «galanteria»-munka. Piksiseknek (szelencék, az idegen szavakra még vissza fogunk térni), etuiknak s efféle nagyobb daraboknak készítése. A szükséges díszítő technikák a metszés, a gillochis és a zománc. A gillochismunkához szerinte egy 400 forintba kerülő gép kell, amilyent természetesen csak több mester együtt tudna megrendelni. Lemondóan hozzáteszi: «és ha több ilyen mesterek találkoznának, akik az aranyművességnek ezen részét folytatnák, hol találkozna itt annyi vevő, hogy annyi készítmények elkelnének, amidőn Béts már azokat a legnagyobb bőséggel ide is szállítja». c) A bijouterie a harmadik ágazat, «a melly itt is elégséges folyamatban vagyon». Most áttér legsajátosabb területére, az ezüstművességre és első helyen említi a