Budapest Régiségei 12. (1937)

Láng Nándor: Római rokokó bronzszobrocska az Aquincumi Múzeumban 3-24

ismeretes, a ió. század végén még megvolt a Luragi-palotában, de azóta elkallódott ; a másik, mely szintén csak rajzban jutott reánk, az angol király whithalli gyűjteményében foglalt helyet, ahol a palota égésekor 1698-ban elpusztult.

1 Ez a két példány a rajzok szerint nem volt teljes: szintén márványból lévén, érthető megcsonkulásuk. Megvolt Eros alakja egészen és mögötte — e másolatok érdekes eltéréseként — fatörzs, mely körül felfutó szőlőtő csavarodik ; a fa ágaival fent Eros fölé borul, aki a római példányon mindkét kezével fürtöket szed le róla. A Lugasos Erosnak ez a két másolata, jobban mondva változata, abban is eltér a richmondi szobortól, hogy Eros szárnyas és úgy áll a földön, hogy jobb lábát kissé hátravonja, egyébként a három mű rokonsága kétségtelen. A csoport Erosának szárnyas másolata maradt fenn a Louvreban, ugyanannak egy másik márványtorzója a trieri múzeumban.

2 Aquincumi bronzunk a Lugasos Eros leszármazottja, ennek a hellenisztikus típusnak egyszerűsített, késő római kivonata. Megállapításunkat a két mű rövid összevetése kétségtelenné teszi. A richmondi megadja az aquincuminak magyarázatát. A vezérmotívum mindkettőben a szőlőfáról fürtöt szedő Eros-Amor. Ennek értelmében kell kis bronzunknak csekély hiányait kiegészíteni : a kis Ámornak tövében letört jobb karja nyilvánvalóan fölfelé nyúlt és kezével szedte a lelógó fürtöt. Feje azért van hátravetve, hogy tekintetével követhesse ujjai munkáját. Az a csákányütés vagy súlyos tárgy, mely a kart tövében levágta, letörte egyszersmind a szőlős fa koronájának fölötte elboruló ágait — a sebhelyeket fentebb jeleztük volt, — s ezek közt, mint a másik ép oldalon, fürt vagy fürtök lógtak le. Az Ámorka típusa, testtartása azonos a Lugasos Eroséval, a lábállás szorosan egyezik a LuragiWhithall-i két példányéval, azokhoz hasonlóan szárnyas. Mindössze az az eltérés, hogy bal kezével venyigébe fogódzkodik, amit szükségessé tett az a változtatás, hogy Ámorunk nem a biztos földön áll, mint amazok, hanem fellebb, a törzsre felkúszó szőlőtőn. A richmondi csoportnál az alakok fölé boruló lugast egy öreg, gazdag lombozatú szőlőtő alkotja, míg az aquincuminál az Ámorka és a kecske fa mellé vannak állítva, annak ágai alkotják a felfuttatott szőlő leveleivel együtt az árnyat adó koronát. E tekintetben tehát bronzunk a Lugasos Erosnak elveszett, csak rajzokból ismeretes példányait követi. Úgy látszik, hogy a richmondi csoportozat az eredetibb típus, mely közeiállott az alexandriai prototypushoz : Egyiptomban ugyanis nem ismerték a 1 Michaelis, Arch, Zeitg. 77, 1879, .172. Taf. 14, 1, 2. Reinach, Rép. stat. 2, 448, 2 (a Luragipéldány). " 2 Michaelis, i. h. Taf. 14, 4. Reinach, Rep. stat. 1, 142, 1460 (Louvre) és o. u. 2, 448, j (Trier). Budapest Régiségei. XII. 3