Budapest Régiségei 12. (1937)

Nagy Lajos: Ácsszerszámokból álló tömeglelet az Aquincumi Múzeumban 153-178

IÓ7 lebb áll hozzá a zürichi múzeum szögmérője/ melynél csak a borostyánlevéldísz maradt el. Mind a kettő alsó részén széles talp foglal helyet, melynek segítségével felállíthatók voltak. Velük egyező darabot láttam Ostiaban a Piazzale delle Corporazioni egyik sarkán egy márvány párkányon kifaragva más szerszámokkal együtt. Eltérő szögmérőformák is ismeretesek, pl. a Louvre egyik bronz példánya,

2 s változatosak a sírkövek szerszámábrázolásai között is.

3 A régiek is ügyeltek már a szögmérők pontosságára. Pythagorasról maradt fenn az a tudósítás, hogy feltalálta a tökéletes pontosságú mérőeszközök készítésének módját. De hogy nem minden esetben érték el a pontosságot, arról megemlékezik Vitruvius (De arch. IX. praef. 2). Az óbudai példánynál a háromszög átfogója és a talpából kiinduló szár által alkotott szög nem teljes derékszög. A szerszámok mellett egy palából való fenőkő is megmaradt. A kopási nyomok elárulják, hogy hosszú használatnak volt kitéve. A lelet korára az eszközökből is vonhatunk következtetést. Olyan tárgya nincs az óbudai leletnek, mint az osterburkeninek, vagy a herzberginek, me- 6. KÉP. BRONZSZÖGMÉRŐ (NORMA). lyeknél egyes kardok a leletek korára biztos támaszpontul szolgáltak, s azokat a késő római, vagy inkább a római kor utánra helyezték és egyes szerszámoknak a római-kori szerszámoktól való bizonyos eltéréseit így megmagyarázzák. S hogy az ily tárgyak nak mily korjelző jelentőségük van, azt azzal is ellenőrizhetjük, hogy pl. a kreimbachi gazdag csoportleletet, melynek összbenyomása az előbbiekkel megegyezik, a vele talált érem a IV. század utolsó éveibe helyezi.

4 Az óbudai szerszámok formái részben megegyeznek azokkal a leletekéivel, melyek kora ' Daramberg—Saglio, Diet. . . . IV, p. 104, fig. ç529 ; Biümner, id. m. II, S. 2j6, Abb. 4g. (Itt tévesen van említve a szögmérő anyagául a vas.) 2 Ridder. Les bronzes antiques du Louvre II. Les Instruments 1915, pi. 120, Nr 5706. ' A pannóniai példányokat lásd Nagy L., id. m. 49. és köv. old. 6., 7. ábrák. — Rómára és idegen, tartományokra v. ö. Daremberg—Saglio, Diet. fig. 6989; Dunn, id. m. S. 746, Abb. 818; Duruy, V. 245; Wiss. Mitt. aus Bosn. . . . VII (1900), S. 76; C. M. Kaufmann, Handbuch der altchr. Epigraphik. S. i>, Abb. ?, S. 25, Abb. 14. 4 Saalburg Jahrbuch, 1910, S. 60.