Budapest Régiségei 12. (1937)

Nagy Lajos: Ácsszerszámokból álló tömeglelet az Aquincumi Múzeumban 153-178

166 cumiaktól, hogy a vas csusztatótalp két oldalán a gyalukés megerősítésére szolgáló vaslemezek sem hiányoznak. Az aquincumi példányoknál a vastalp két végén keskeny pántot látunk, melyekbe a faváz be volt ágyazva s szegekkel megerősítve. Egyező volt vele azonban egy seltzi darab.

1 A gyalukések nem maradtak fenn. Az 5. képünkön egymás mellett mutatjuk be a kölni (a), a saalburgi (b) s az egyik aquincumi gyalut (c). Az utóbbit e helyen kiegészítve adjuk. 5. KÉP. AZ AQUINCUMI ROMAI GYALU f'c) REKONSTRUÁLVA A DÍSZESEBB KÖLNI (a) ÉS SAALBURGI fbj TÁRSAI MELLETT. 42. s\. Az óbudai leletnek legszebb darabja egy bronz szögmérő (norma). Méretei: vízszintes lapjának hossza 8'o cm; szélessége 2*5 cm, függőleges oldalának magassága 8'8 cm, másik ferde oldala 16*2 cm hosszú (6. kép). Oldalain kb. 1 cm-re egyenes bemélyedő vonal húzódik végig. Legköze1 F. A. Schaeffer, id. m. p. io, fig. 2 H. Itt említi Schaeffer, hogy a seltzi darabhoz hasonló példányt publikált Flinders Pétrie, Tools and Weapons. Londres 1917, pl. LXXVIIl. Legutóbb a saalburgi és feldbergi példányok újabb ismertetéseinél az antik gyaluk legjobb feldolgozását kapjuk a Saalburg Jb. VII (1930), S. 26, 87; Abb. 16—18; Taf. III. J3, a—

d ; XVI, n, XXV, 31. Ugyanitt bő irodalmi utalás.