Budapest Régiségei 12. (1937)

Nagy Lajos: Ácsszerszámokból álló tömeglelet az Aquincumi Múzeumban 153-178

iç8 Aquincum környéke fában gazdag vidék volt; erdőkoszoruzta dombok övezték észak- és délnyugatról.

1 így a fa könnyen hozzáférhető lévén, gazdag alkalmazásra is talált. Ha a későbbi épületek szilárd anyagból is épültek, azt bizonyosra kell vennünk, hogy a limes-vonal első megszállása idején a tábor épületei s a canabae házai fából készültek. A csapatok mesteremberei között a fabri nélkülözhetetlen szerepet töltöttek be. Különösen Germániában ötlik ez szembe, mivel ott a határ jórészt mesterséges lévén, munkaalkalmuk megsokszorozódott. A katonaság fel volt szerelve ácsszerszámokkal, mint azt Végétais említi :

2 Habet (legio) quoque dolabras secures ascias serras, quibus materíes ac pali dedolantur. Az állandó polgári építkezéseknél is nagy szerepet játszott a faanyag megmunkálása és felhasználása. A faépítkezésről többen írnak, mint Vitruvius, Plinius és Tacitus is. Az ácsok tevékenysége nem merült ki a gerendák ki faragásában. Az építkezéseknél is jelentékeny a szerepük ; az épületek vázának, a mennyezetnek, a tetőszerkezetnek elkészítése az ő feladatuk.

3 Foglalkozásuk tág köre hozta magával, hogy nevükkel különféle mesterembereket is illettek. Nevük oly gyűjtőfogalom lett, mint a görög zéxrtou- Szorosan vett. elnevezésük a fabri tignaru volt, sok feliraton így is szerepelnek, az asztalosok velük szemben fabri intestinarii (ezenkívül fabri laquearii, scalarii, lectarii stb.), míg a hajóácsok neve fabri navales vagy naupegi.

4 Mint fontos iparág munkásai jól szervezett testületeket (collegia fab rum) alkottak mindenütt a római birodalom területén.

5 Az aquincumi testületük is jelentős tényező volt a provinciális rómaiság vallásos és társadalmi életében.

6 1 Legutóbb az Aranyárok-patak melletti korai római temető égetett sírjaiból hoztunk be nagyon sok szénné égett famaradványt, melyekkel Hollendonner tanár foglalkozott, s jelezte, hogy a Kr. u. I. és II. századra, melyből e sírok valók, sikerülni fog megállapítani az Aquincumot övező erdők faanyagát és az erdők fáinak korát is. 2 Epitome rei militarís II, 2$. 3 Gai. Dig. I, JÓ, 2JS : fabros tignarios dicimns non eos dumtaxat qui tigna dolarent, sed omnes qui aedificarcnt . . . 4 V. Ö. Schumacher, id. m. S. 277. 5 Daremberg—Saglio, Diet. II, p. 951 sq.; Kornemann, Fabri, Pauly— Wissowa, Real-Encyclopädie 12 HB. Sp. 1888 ff. 6 A collegium fabrum egyesítette magában azokat az iparágakat, melyek általában kemény anyaggal dolgoztak. A cél elsősorban az volt, hogy a tagok társadalmi helyzetet teremtsenek maguknak, eltemetésükről gondoskodjanak, s a vallásos életben résztvehessenek. Az államra is hasznos volt ez, mert a collegia fabrum gondoskodtak a városok tűzbiztonságának ellátásáról és résztvettek az állami építkezéseknél. V. ö. Kornemann, id. m. S. 1888 If; U. az., Collegium címszó, P—W, R—E 7 H B. Sp. ^80 ff. — Aquincumban fentmaradt feliratos kőemlékeikre v. ö. Arch. Ért. XL (192? —1926) 120—121. old. Legutóbb két újabb feliratos kőemléket ástam ki Szentendrén, melyek a collegium fabrum et centonariorum-oí említik, s ez az aquincumi egyesületre vonatkozik. A collegium történetére v. ö. Nagy L., Az aquincumi orgona feliratos bronztáblája. Egyet. Phil. Közi. 56 (1932), 92—99 old. és Germania 16 (19p) S. 289.