Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

149 a kő letört oldalán, sőt hátul is, amely oldalt később simára lefaragták. Ilyenformán a kőkocka mind a négy oldalán volt egy istenség, mint azokon a köveken, melyek Németországban Viergöttersteine néven ismeretesek. A kőérbereki Sabina nevű templomrom kövei között találták és ezt is, mint néhány más római követ, akkor dolgozhatták át, midőn építőanyagnak felhasználták. Száma 398. 63. KÉP. 64. KÉP. 60. Oltár (65. kép), jelenleg 70 cm magas, derékban 30 cm széles és 32 cm vastag. Felső része letört, úgyhogy a párkánynak már nincs semmi nyoma. A lábazaton csak elül van meg a párkány : széles vályuprofil két gömbölyű pálcatag (torus) között. A lábazat oldalai le vannak simítva. A felirat eleje az istenség nevével hiányzik és most a dedikáló nevével kezdődik. Attius | Macro \ leg(aius) Aug(usü) pr(o) pr(aetore) \ co(n)s(ul) desig(natus). A praenomen helye kitört, mint azonban Macro más felirataiból tudjuk, L(ucius) volt. Ugyanez a L. Attius Macro előfordul a C. III 11077 oltárfeliratban, melyet Kis-Igmándon (Brigetio közelében) találtak, de ezen egyszerűen leg(atus) Aug(usti). Feliratunkban hozzájárul még : co(n)s(ul) desig(natus), consuljelölt. Macro consulatusa Kr. u. 134-re esett, ezelőtt kellett tehát, Kr. e. 130 körül, praetori ranggal Pannónia superior helytartójának lenni. Liebenam, 65. KÉP.