Budapest Régiségei 12. (1937)

Láng Nándor: Római rokokó bronzszobrocska az Aquincumi Múzeumban 3-24

11 amiért isten-voltunkat tagadja»,

1 akkor ebben antik ember tanúságtételét kapjuk arról, hogy ezek az Ámorok elvesztették régi, Erőshöz fűződő vallásos jellegüket s minden mélyebb mitológiai értelem nélkül azt a szerepet játsszák, mint a barokk és rokokó putto-hada. Vallásos jellegük elvesztése folytán 2 szerepelhettek a pogány eredetű kis szárnyas Ámorok oly sűrűn az ókeresztény szarkofágok díszítésében.

3 A keresztény művészet azért vette át őket, mert a római művészetnek állandó, közkeletű típusai voltak, melyeket az antik emberek megszoktak, szerettek. Ezt bizonyítja a parvi Amores ábrázolásainak végeláthatatlan sora a pompeji falfestményeken, a szarkofágokon, reliefeken, sigillatákon, érmeken és vésett köveken, ahol a szárnyas kis fickók minden elképzelhető foglalkozásban vonulnak fel, játsszák a nagyok szerepét, vadásznak, halásznak, szüretelnek, kocsin meg lovon versenyeznek, mítoszi alakok és halandók körül sürgölődnek, röpködnek, állatokkal játszadoznak s mindenféle mesterséget űznek.

4 Ezt igazolják a múzeumainkban százával látható bronz és terrakotta Erosok-Ámorok. Ezeknek társaságából való a mi csoportos bronzunk Ámorkája (parvulus Amor, pusillus Cupido). A tölgy törzsére felkúszó szőlőtőn kW mindkét lábával, a bal kissé előrelép : szabadon felegyenesedő meztelen teste erősen kifelé, törzse meg kissé hátrahajlik, ami úgy lehetséges, hogy bal kezével szőlővenyigébe kapaszkodik ; jobb karja, mely csonkja szerint előrenyúlt, letörött s így nem tudjuk, vájjon tartott-e valamit kezében, vagy nyúlt-e valami után ; fölfelé tekint ; hátravetett fejének pufók arcát a homlok fölött hajbúb koronázza, kétoldalt leomló fürtök szegélyzik ; széles szája mosolyra nyílik ; a hátából kinövő két szárny tollai gondosan ki vannak cizellálva. Finom munka. A gyermektest, amelynek méreteiben és idomaiban való helyes mintázását a 1 Prop. 2, 29, 12. Internat, qui nos non putat-essë deos. 2 A Passió Sanctorum IV coroiiatorumban (ed. Wattenbach, in: Untersuchungen z. röm. Kaisergesch. von Büdinger, III, 1870, p. J?l, 4—5.) olvassuk, hogy mikor Diocletianus a pannóniai öt kőfaragómester előtt kiadta a parancsot : iussit Victorias et Cupidities fieri, maxime Asclepium — ők : fecerunt Victorias atque Cupidines Asclepii autem simulacrum non fecerunt. Ezek a kereszténnyé lett római emberek ugyanis a Victoria és Cupido (Amor) alakjaiban semmi vallásos jelleget már nem éreztek, ellenben Asclepius szobrával hitük szerint közreműködtek volna a pogány babona terjesztésében. Ezért aztán vértanúhalált is kellett szenvedniök. V. ö. Schütz, Szentek élete 4 (195j) 170 sk. Saglio, i. m. 1, 2, 1609.: 3 Pl. a lateráni múzeum 191 A sz. szarkofágja (foto Anderson 1862). Baumgarten—

Poland—Wagner, Hellenist.-röm. Kultur (191?) 642, fig. 455. 4 Heibig, Wandgemälde Campaniens (1868) 601 — 827. számok. Reinach, Rép. peint. 69—95. Cagnat

—Chapot

r i. m. i

, 664.sk

. Fölsorolásához-pótlandó, mint jellemző ábrázolás, az ephesosi színháznak Domitianus-korabeli Erotesfríze, R. Schneider, Fundstücke aus Ephesos (1902) 16 sk. 21, 22. kép, és a bécsi borostyánkő Eros, F. Eîçhler, Führer durch die Antikensammlung, Wien (1926) 44, 19. kép ; és a szüretelő Ámorokat ábrázoló énierangei (Espérandieu, Basreliefs, 5, ^9:4205) és triéri reliefek (Espérandieu, 6, 252:4991; 270:50??. S. Loeschcke, Denkmäler vom Weinbau aus der Zeit der Römerherrschaft (19??) 11, Abb. 8—10) és Rodenwaldt, Jb. d. arch. Inst. 45, i9?o, 164 sk. 2*