Budapest Régiségei 12. (1937)

Láng Nándor: Római rokokó bronzszobrocska az Aquincumi Múzeumban 3-24

12 hellenisztikus kor oldotta meg, arányos s puha, húsos és jól tagolt formáival becsületére válik mesterének. Ilyen méretű és azonos felépítésű Ámort nem sikerült a ránk jutott bronzocskák közt találnunk, de van azok nagy csapatában több darab, amelyekkel a mienk közeli rokonságban áll.

1 Csoportozatunk harmadik eleme, a kecske, a fának az Ámoréval ellentétes oldalán kapott helyet, még pedig annál jóval lejebb, ami jól ható lépcsőzetességet hoz a kompozícióba. Ennek előnyére szolgál továbbá az elrendezésnek az a módja, hogy a két egymást ellensúlyozó test váltakozó nézetben ábrázoltatik. Az egyik szemközti nézetének a másiknak oldalképe felel meg. Az Ámorka idomainak finom lágyságát szépen emeli a kecske bozontosságával való ellentét. Az állat megmintázása is kiváló módon sikerült, amint két hátulsó lábára állva egyenesen és szabadon felemelkedik s elülső lábaival a szőlőtőbe kapaszkodva eszegeti leveleit. Mestere jó megfigyelő, aki a kis méretek ellenére is biztos kézzel ki tudta fejezni a nagyszakállú kecske

2 szőrzetének kócos csomói alatt testének jellegzetes ruganyosságát, karcsú lábainak erejét és a lombpusztításban való mohó falánkságát. Sokat tanulhatott elődeitől is, hisz' az állatszobrászat Nagy Sándor kora óta kedvelt műfajjá lett s az maradt a rómaiaknál is, — gondoljunk pl. csak a vatikáni Sala degli animali-ra ; — ábrázolásainak sorában a kecske, mint a hegyes Dél általánosan elterjedt háziállata, gyakori és népszerű tárgya mind a nagy, mind a kis plasztikának.

3 Közelebbről pedig a lombot eszegető kecske motívumával sűrűn találkozunk a hellenisztikus és római reliefszobrászatban : mitológiai meg idillikus díszítő képein

4 és szarkofágokon,

5 éppúgy, mint ezüst edényekén

6 s vésett üvegeken és gemmákon,

7 nemkülönben a kis emberektől birodalomszerte használt terra sigillatákon

8 és agyagmécse1 Ridder, Bronzes antiques du Louvre, i (191?) 87, pl. 45, 612 és Sacken, Die antiken Bronzen d. Münz- u. Antiken Cabinetes in Wien (1871) Taf. 15, 5; és 32, 6. Edgar, Catalogue général du Musée du Caire, Greek bronzes (1904) 3. t. 27665. Arch. Anz. 1905, 151 Abb. 4. f. Babelon—Blanchet, Bronzes antiques de la Bibliothèque Nationale (1895) 121, no. 269, 270. Reinach, Rép. stat, 4, 261, 6. 2 Szarvai letörtek. 3 Régebbi és későbbi példa ágaskodó és lombrágó bronzkecskére : G. Richter, Animals in Greek Sculpture (i9?o) fig. 124. Babelon—Blanchet, Bronzes, 485, no. 1193. 4 Th. Schreiber, i. m. Taf. 54,55. Arch, epigr. Mitt. 9, 1885, 38. Arch. Ért. ji, 1911, }68. Schober, Römische Grabsteine von Noricum und Pannonién (192?) jo, 2?. kép. 5 Robert, Die antiken Sarkophagreliefs, ?, 1 (1897) 6t fig. J9

2

; Taf. 16, 63. Reinach, Rép. rel. 2, j, 5, és Benndorf-Schöne, Die antiken Bildwerke des Lateranensischen Museums (1867) Taf. 6, 1. 298. 6 Az Ermitage késő-antik «Theokritoss-ezüstcsészéjén Arch. Anz. 1908, 155, 5. Festgabe zur Winkelmannsfeier d. Arch. Seminars Leipzig, 1922. — V. ö. Rom. Mitt. 34, 1919, 107. 7 A nápolyi kék váza frízén. Mau, Pompeji

2 (2908), 434 fig. 256. Furtwängler, Beschreibung der geschnitt. Steine im Antiquarium, (1896) 8280. 8 Knorr—Sprater, Sigillata-Töpfereien von Blickweiler, (1927) Taf. 17. Kuzsinszky, A gázgyári római fazekastelep Aquincumban, Budapest Régiségei, 11 (19p) 118, 21.