Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

129 mindenekfölött valószínűvé női alak ábrázolja őket (Hampel, Arch. Ért. i, 1881, 171. 1. és Budapest Régiségei III, 1891, 70. 1.). Rendesen ugyan Silvanabus a többes dativus alak, de mint éppen az imént említett kőemléken (C. III 10460) vagy egy vindobonai (C. III 13497) feliratban olvassuk, Silvanis is fordul elő. Feltűnő csupán, hogy kövünkön Silvanae nincsenek Silvanus vagy más istenségek társaságában, hanem az oltárt egyedül nekik állították. De nem kevésbbé érdekes, hogy a dedikáló tisztán római neve (a régi Appius nomen, melyet praenomennek is használhattak) magában áll és utána Rosionis következik, Rosio genitivusban, olyanformán, amint bennszülötteknél az apa megnevezése szokott lenni. És nincs is kétely, hogy ez a Rosio ilyen barbár név volt. Egy idevaló, kétségkívül pannóniai sírfeliratban (C. III 3687) ugyanígy Rosionis található, mindjárt utána pedig Atresso és ennek kelta hangzása (Hampel, Budapest Régiségei IV, 1892, 40. 1. teszi, hogy Rosio sem lehet más, mint kelta. A záróformulával az történt, hogy az állítmány s(olvit) kimaradt, amint ezt egy budai feliratban (C. Ill 3494) is látjuk. Az oltárkő leihelye nem ismeretes, de mindenesetre Aquincum. Könyvemben (Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 163), hol az oltárt publikáltam, Rosionis mellett Rostonis-t is lehetőnek tartottam. Száma 450. 50. Silvanus lapos, kerek szobra (54. kép). Magassága 59 cm. Egy kődarabból van faragva széles talapzatával, amelyen bal lábával kissé előrelép, míg teste a hátrább álló jobb lábára nehezedik. Mellette, jobb oldalán ül a kutya, alakja kissé elnagyolt, de még látni, amint két mellső lábára támaszkodik és széles fejét hátrafelé fordítja, hogy Silvanusra föltekintsen. Silvanus a fején a szokásos phrygiai süveggel van ábrázolva, alóla kilátszik göndör haja, mely homlokát övezi és arcának két oldalán lefelé csüng. Arca egészen épen maradt, lapos és úgy néz ki, mintha csupasz volna. Nyakán némi 54. KÉP. Budapest Régiségei. XII. 17