Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

îl 80. ábra. Ez a tál, melynek csak egy nagyobb, kettétört töredéke maradt meg, még teljes épségben megőrizte a sötétpiros mázt, mely kívül és belül fedte a feltűnően vastag és keményre égetett falát. A lábát egy erős gyűrű (Standring) alkotta, melyet utólag illesztettek az edény aljához. Azon fölül a külső felületéből köröskörül bordák állottak ki, melyek mint fölfelé vastagodó pálcikák sorakoznak egymás mellé. A széle letört. T. 64. Ilyen bordás csészék üvegből elég gyakoriak s többnyire még első századi sírokból származnak. Ellenben szintén agyagból készült egy ugyanolyan kölni edény, mely ép és mutatja, hogy a miénknek is sírna széle volt (Fremersdorf, Die Denkmäler des römischen Köln I Tafel 66). Nyilvánvaló tehát, hogy a mi táltöredékünk sem lehet idevaló és éppúgy a Kr. u. I. század végén készíthették, mint a kölni csészét. A terrasigillata-edényeket, melyeket itt készítettek, általában az jellemzi nálunk is, hogy külső felületüket domború díszítés bontja, mely különböző képtípusokból volt összeállítva (Bilderschüssel). Anyaguk és kiégetésük azonban sokkal gyatrább, a díszítés stílusa meg éppen későbbi időre vall és rendesen oly sajátságos, amilyen csak helytíen készült edényeken fordulhat elő. Csak egy darab van, melynek alakja más volt, mint a többieké, a díszítése is elüt, de azért szintén az idevaló készítmények közé számíthatjuk. Megvan ugyanis a teljes mintája (Tm. $8 = 115. ábra), amelyből kiformálták. 81. ábra. Maga az edény csonka és több darabra tört, melyeket nagyobbrészt sikerült összeragasztani. Ép még a felső sírna szélének egy része az oldalt kiálló gömbölyű peremmel. A feneke lapos volt, de csak a széléből 80. ábra.