Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

24 tétlenül jobban van alávetve a közvetlen görög behatásoknak, mint a galliai gyárak. Azt azonban nem mondja, hogy miben nyilatkozik ezen görög befolyás. Mint láttuk, a terrasigillaták kezdettől fogva nyugatról kelet felé terjedtek, és így lett Westerndorf után Aquincum a végső pont, ahonnan aztán már csak a kész árút szállították a Dunán lefelé, amint az Eszéken talált cserép (04. ábra) mutatja. * Olyan helyek, hol római agyagégető kemencék állottak, Németországban (Westerndorf, Nida-Heddernheim) már régebben ismeretesek voltak, midőn a világháború előtt az aquincumi fazekasnegyedet felfedeztük és az óbudai gázgyár építésénél egészen feltártuk. De a nagyobb külföldi publikációk a nevezetesebb fazekasműhelyekről, mint Rheinzabernről (Ludowici, Meine Ausgrabungen in Rheinzabern I—

IV. kötetei 1901 —1904 között, az V. kötet csak 1929-ben), Heiligenbergről (Forrer, Die römischen Terrasigillata-Töpfereien von Heiligenberg-Dinshein u. Ittenweiler im Elsass 1911), TrierrŐl (Fölzer, Römische Keramik in Trier 1913) Blickweilerről (Knorr—

Sprater, Die westpfälzischen Sigillata-Töpfereien von Blickweiler u. Eschweiler Hof 1927) jórészt később jelentek meg. így annakidején nemcsak kemencéink feltűntek, hanem még inkább az edényminták, melyeknek díszítése egy egészen különleges stílusról tett tanúságot és, mint a hozzávaló bélyegzők is bizonyítják, csak nálunk keletkezhetett. A terrasigillatagyártásnak ezen új központja pedig annál érdekesebb, mert mellette olyan agyagdolgokat produkált, minőket az említett nagy fazekashelyeken nem találunk. Nevezetesen lepénymintákat, mécseket, terrakottákat stb., és maguk a minták, sőt bélyegzők is megkerültek, melyek a gyártás egész eljárását szemünk elé tárják. Ilyeneket külföldön a terrasigillatákon kívül még leginkább Trier (Hettner, Führer 1903 S. 102) szolgáltatott, már Kölnben (v. ö. Fremersdorf, Das römische Köln. Der Burgwarte 1928 S. 99 ff.) és Westheimban (Roger, Römische Töpferwaren von Westheim bei Augsburg. Zeitschrift des hist. Vereins für Schwaben 1907 S. 37 ff.) hiányoztak a terrasigillaták. Nálunk Szombathelyen szintén csak lepényminták, mécsek és terrakották akadtak, de itt is, mint a többi helyen, inkább szórványos leletek voltak. Mint tehát látjuk, az aquincumi telep változatossága még mindig a leggazdagabb. Aquincum területén más fazekasműhelyek is akadtak, de a gázgyári a legnagyobb.