Budapest Régiségei 11. (1932)
Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423
19 a bélyegzők egyes és csoportképekkel (Patrizen), a tömör mécsek, amelyek meg a minták előállításához voltak szükségesek. Amit külföldön többnyire külön-külön találunk, azt Aquincumban majdnem mind együtt kapjuk. Még az Augsburg melletti Westheim lehetett ilyen hely, mert onnan is mécsek, korongok, terrakotta szoborminták származnak, de míg ezek ott régen a vasútépítésnél kerültek napfényre, nálunk az egész fazekastelep átkutatása megtörtént. Leleteink áttekintése azonban még mindig nem teljes. Hogy csak azokat a korongon készült edényeket említsem, melyek minden bizonnyal helybeli gyártmányok: ilyenek a füstölő csészék (3 39., ábra), a hosszúkás alakú füles korsók (347. ábra), minők másutt nem fordulnak elő, más közönséges edények, melyek közül egyik-másik a kemencében deformálódott és összetapadt a takarékperselyekkel (42. ábra), amelyeket tehát szintén itt kellett készíteni. A dörzstálak (341. ábra) egész sora még úgy volt összerakva, ahogy a raktáron feküdhettek, mielőtt elszállították volna. A mindennapi használatra szánt edények sokkal kevésbbé mutatják a helyi jelleget és nehezebb különválasztani azt, ami itt készült, attól, ami esetleg máshonnan való. Könynyebben megismerni azt, ami a régibb időből származik, amikor a fazekasnegyed még nem létezett. Mert amint voltak volutás mécsek, akadhatott egypár pannóniai edény (365. ábra), sőt néhány olyan terrasigillata-cserép, melyek kora a Kr. u. I. századba visszanyúlt. A legkésőbbi terrasigillaták, melyek a mieinkkel egykorúak, Rheinzabernből és Westerndorfból valók. Még akkor is tehát, mikor már helyben készültek terrasigillaták, jöttek nagy számmal idegenből efajta edények, sőt mintha Aquincumban mások nem is lettek volna használatban és a gázgyári fazekasműhelyek inkább kivitelre dolgoztak. Érdekes, hogy Augsburgban sem fordult elő a közeli Westerndorfból való terrasigillata, a Regensburgban talált sigillatákat pedig inkább a távoli Rheinzabernből szállították. Az igaz, hogy a hozzánk importált sigillaták jobbak és szebbek voltak, de az Eszéken talált cserepek, melyek tőlünk kerültek oda, azt mutatják, hogy csak a sikerültebb árúkat exportálhatták. Rheinzabernben (Ludowici, Meine Ausgrabungen in Rheinzabern ï— V), hol a legnagyobb fazekastelep feküdt, körülbelül 113 kemencével, a terra sigillatákon kívül még csak téglákat gyártottak. Ezeket a nagy négyszögű kemencékben égették, aminők azonban nálunk is előfordultak. Téglákat a kemencékben már nem találtunk, de akadtak olyan tetőcserepek, melyek még a kemencékben egymáshoz forrtak (33. ábra). Állítólag itt került volna napfényre egy agyagbélyegző (27. ábra) is, melyet csak téglákhoz alkalmazhat3*
