Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

11 világot, melyek azonban annyival érdekesebbek, hogy képeik egykorú eseményekre vonatkoznak, melyek központjában az akkor uralkodó császárok állottak: Marcus Aurelius és Lucius Verus. Az egyik negatív mintán, melyből egy ép (Sm. 26 = 237. ábra) és egy csonka másodpéldányunk (Sm. 2/ = 238. ábra) van, a diadalmenetet látjuk, amint a császár egy bigán állva, a diadalkapú alatt áthalad. Mellette áll Victoria, koszorút tartva a császár feje fölé, és már a fej formájából sejthetjük, hogy az alighanem Marcus Aureliusé lehetett. A másik negatív mintán (Sm. 28 = 239. ábra), mely ugyan darabokra tört és hiányos, a császár egy emelvényen ül és az előtte álló katonákhoz beszédet intéz. Háta mögött itt is Victoria koszorút tart a feje fölé. A szakállas arca Marcus Aureliusnak felel meg, és a mellette álló másik fiatal alak csak a 17 éves Commodus lehet, aki úgy került apja mellé, hogy amikor Kr. u. 178-ban Marcus ismét a markomann harctérre ment, apja kíséretében volt. Előbb tehát ez a korong nem keletkezhetett, mint 178 után. Ezen két negatív minta mellett, amelyekből közvetlenül a lepényt készíthették, van két másik korong, melyeken az ábrázolás domború, és ezek (Patrizen) is arra valók voltak, amint már az előbb láttuk, hogy lenyomataik a negatív mintákat (Matrizen) képezzék. Hogy mind a kettő ugyanabban a műhelyben és egyszerre készülhetett, mutatja a levélkoszorú, mely mind a kettőnek széle körül azonos. A korongból, melynek vágtató lovasa egy barbárt letapos, csak az alsó rész (Sm. 30 = 244. ábra) maradt meg, de megkerült a lovasnak bélyegzője a fejjel együtt (Sm. 20 = 245. ábra), és ez megint azt mutatja, hogy a lovas minden valószínűség szerint Marcus Aurelíust ábrázolta. Ha az eddigi ábrázolások nem is eredetiek és az idevaló fazekasok ismert motívumokat használtak fel, a bélyegzőket itt készítették, melyekből az egyes jeleneteket összeállították. Ilyen két különálló bélyegző volt még, mindegyik egy-egy Victoria ábrázolásával (Sm. 18=241. ábra és Sm. /9=243. ábra), aminőt a száguldó császár háta mögött is látunk. De még pontosabban ismétlődnek ezek a lebegő Victoriák a másik domborképes korongon (Sm. 25 = 241. ábra), és még nyilvánvalóbb, hogy bélyegzőik ehhez a koronghoz készültek. Ellenben a két császár rajta, amint tógában egymással kezet fognak, a Victoriák és a sas elhagyásával, egészen így szerepel az érmeken, melyek Marcus Aureliust és Lucius Verust ábrázolják. Már hívebben le sem másolhatták volna. Az egyik fejben, mely megmaradt, határozottan ráismerünk Lucius Verusra. És hogy semmi kétség se legyen, a feliratban névszerint is megvan a két császár említve. így aztán egészen biztos az idő (Kr. u. 161), melynél korábbi ez a korong nem lehet. Magà a fazekas-