Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

u telep azonban már előbb megkezdhette működését, és mint a fenti korong (Sm. 28) keletkezési ideje mutatja, 178 után is fennállott, vagyis legalább 17—20 évig. Körülbelül erre az időre tehető tehát az edényminták és bélyegzők készítése is. Még legjobban ennek az időnek felel meg a stílusuk, mely egy hosszú fejlődés wégén a teljes hanyatlás képét mutatja. A lepényminták között van különben egy töredék (Sm. 2c = 247. ábra), melyen az alakoknak egy köríves zónába való beállítása és körülbelül az a formájuk, amelyben a szószéken ülő császár előtt állók is megjelennek, a tálminták eldurvult díszítésével egy sorba állítható. Aquincumon kívül még nem igen ismeretes más hely, ahol a terra sigillata-edények mellett lepénymintákat is készítettek volna. Éppígy nem szoktak mécseket ott gyártani, hol terrasigillaták készültek, hanem, mint Mainzban és másutt Aquincumban is látjuk, külön műhelyek szolgáltak a mécsek előállítására. A gázgyári nagy fazekasnegyed azonban arra is be volt rendezve, hogy majdnem oly nagyban űzhesse a mécsgyártást, mint a terrasigillaták készítését. A kettő között még az a kapcsolat állhatott fenn, hogy azok, akik az edénymintákat készítették, részben ugyanazok lehettek, akik mécsminták előállításával foglalkoztak. A mécsmintákon, mint látni fogjuk, az egyik legismertebb név Petilius, és az ő nevével van ellátva az egyetlen bélyegzőnk (Bm. 36 = 186. és 187. ábra), mely egy edénymintán sem szerepel ugyan, de csak az edénymintákba nyomhatták be. A másik firma, melyet a mécsmintákon és mécseken egyaránt megtalálunk, Fabi(us), akinek neve pedig egy bélyegzőmintán is (Bm. 23 = 216 b. ábra) olvasható és aki bizonyosan olyan bélyegzőket készíthetett, melyeket az edénymintákhoz használtak fel. A mécseket szanaszét találtuk és több darabnak a külsején meglátszik, hogy használva voltak. Sok mécs valószínűleg nem is idevaló (pld. Gd. 52 = 264. ábra, M. 14 = 272. ábra, Gd. 4c == 263. ábra), így bizonyára idegenből került hozzánk az öt volutás mécs (Gd. 54—57 = 250—254. ábrák). Az egylángú firmamécsek között viszont feltűnik néhány olyan friss darab, melyek mintául szolgálhattak (M. 8. Gd. iç = 257. ábra). Egyik-másiknál meg a tányér lyukát elfelejtették kifúrni (M. 2 = 261. ábra és M. ç = 265. ábra). A közönséges firmamécseknek rendesen hosszú orruk van és csatornájuk végig nyitott (pld. Gd. 34 = 256. ábra), ritkábban rövid az orr (M. y = 258. ábra), vagy zárt a csatorna (Gd. 16 = 255. ábra). A tányért legfeljebb egy komikus maszk díszíti (Gd. 42 = 259. ábra), egy nagy mécs fedéllapján azonban szép babafej látszik (M. 20 = 262. ábra). A firmamécsek típusához tartozik egy pár egynél többlángú mécs is, köztük van egy nagy és díszes kétlángú mécs (M. 21 = 269. ábra), minőt másutt