Budapest Régiségei 10. (1923)

Foerk Ernő: Az óbudai aquaeductus : szerző rajzaival 35-

46 piscinákban a magával ragadott piszok a medencze mélyített alján lerakódván» a víz az ellenkező oldalon fölemelkedve tisztán folytatta útját. Ezenkívül ezen vezetékek, úgy a földalattiak, mint a földfelettiek, helylyel-közzel szellőző aknákkal is voltak ellátva, mint azt a sens-i aquaeductum csatolt rajza (13.) mutatja s melyek felső lezáró kövei némileg hasonlítanak az Aquincum területén talált csönka-gúlaalakú átlyukasztott kövekre (14-). 14, ábra. 15. ábra. ;•••..• ' Harmadik, már Vitruv által ajánlott legrégibb és legolcsóbb szerkezet a tubulikban, agyagcsövekben való vezetés, mely már a görögöknél használatos volt. Vitruv erről így emlékezik meg: «a tubuUknak nem szabad (belül) két hüvelyknél keskenyebbeknek lenniök és egyik vége keskenyebb legyen, hogy a következő tubuli szélesebb szájába beilleszthető legyen ... az esés pedig ne legyen kevesebb, mint Va láb 100 lábra (i : 200), azonkívül minden 140 lábnál szellőző akna rendeztessék el... Ha mélyedések húzódnak a forrás és a város között, úgy ezeket íve^etsorokkal egyenlítjük ki — emel-