Budapest Régiségei 10. (1923)

Foerk Ernő: Az óbudai aquaeductus : szerző rajzaival 35-

47 kedések, fordulatok helyén átlyukasztott kőkarmaniyúkat használunk (könyökdarabokat). Az első megindításnál hamut keverünk ä beeresztett vízbe, hogy annak lecsapódása tömítse az. olajos meszel kiöntött hézagokat. » A s^ellő%és átlyukasztott kvádereken át történt. Vitruv ezen előírásával összevetve az Aquincum területén talált, a Papföldről és a Viktória téglagyár telkéről származó kisebb-nagyobb agyagcsöveket ( i (, ) és az először a föntebb idézett 13 5 5"iki határjárásban, a római fürdő területén említett «lapidem perforatum», későbbi, legutóbb a tavalyi ásatásoknál pedig mindig a ví\ve\eték mentén talált átfúrt ( 16) egy vagy több kő eddig ki nem derített rendeltetésével, végül a pillérek fefttemlített sajátságos függőleges, körkereszmetszetű lyukaival, lehetetlen nem arra gondolnunk, hogy itt is egy egyszerűbb kiképzésű, agyagcsöves vízvezeték kiegészítő részeivel állunk szemben. Sőt, hivatkozva az ós^őnyi (Bregetium) 6V4 kilométer hosszú a Naszálytól a castrum felső végéig húzódó vízvezeték romjaira,

1 a hol szintén ólom- és cserépcsövek is használtattak a víz vezetésére (rajzok, sajnos, itt sem készültek),- talán nem tévedünk, ha a vízvezeték ilyetén, primitivebb kiképzését — legalább eddigi tudomásunk szerint — pannóniai római telepeinkre jellemzőnek tartjuk. Hogy az aquincumi múzeumban és a Viktória-téglagyár tájékáról származó tubulik tényleg vízvezetésre használtattak, mutatja a belső keresztmetszetük 73-áig fölérő més\lecsapódás (17.). E szerint az aquincumi vízvezeték felső vezetéke körülbelül úgy alakulna: az 1 méter széles és 3 méter ï :i Archseologiai Értesítő 188c. V. k. 242. és 554. old.