Budapest Régiségei 10. (1923)
Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215
21 I véglet között mozogtak : éhségforradalmak és lelkiismereti szabadság mozgalmai között. Míg künn a harminczéves háború, minden borzalmai daczára tiszteletreméltó czéllal a lélek fölszabadítását kísérelte meg, ugyanakkor nálunk az otthonaikból elűzött, hazájukban hontalanokká vált kisbirtokosok pusztító, rabló szabadhajdukká lettek, a kik egyszerűen csak meg akartak élni. Künn és benn tehát egészen más indítóokokból ragadtak fegyvert az emberek ezrei. Künn nemzetközi érdekek ütköztek össze, benn a szétdarabolt, vonagló magyarság egyes osztályai tisztán nemzeti küzdelmet folytattak. E küzdelmek csak akkor emelkedtek a nemzetközi érdekek szférájába, midőn a török uralom letörésére a magyarság elfelejtve ezer vérző sebét, szövetkezett a német elemmel s az osztrák császár hadaival együtt iparkodott a gőgös pogány oroszlánt leteríteni. A magyarság, alig ismervén föl küzdelmeinek a nemzeti érdekeken túl nőtt lendületét, harczaival, szívós ellentállásával nem csupán nemzeti létét védte, hanem önkéntelen a keresztény Európa lelkiismereti szabadságát is, az elnyomó pogány törökség ellen. S itt lép be a magyarság a nemzetközi érdeklődés körébe ; ettől kezdve figyel élesen magyarhoni eseményekre a művelt külföld, minek emlékezetét a történeti irodalom gazdag anyaga őrzi. Ez a történeti irodalom gondosan számon tartja a sztratégiai fontosságú magyar városok, várak ostromait s felszabadításait, azoktól részint a helyszínén felvett, részint képzelet után rajzolt ábrázolásokat hozott, ezek között Budának s Pestnek képeit is. Azt már láttuk, hogy a német származású lapok körülbelül a leghűbb ábrázolások. S mint források, nagy tömegben vándoroltak át más történeti irodalmakba. A német s olasz krónikairodalom és a külön megjelent időszaki történeti művek nagy része átlag 5 —10 kiadást ért meg. Guldenmundt, Ortelius, Lewenklau, Merian, Dilbaum, Wagner s más kiadók (hogy csak az ismertebbeket említsük), nem csupán dicsőséget szerzett a német vállalkozásnak, hanem fényes üzleteket is kötöttek. Van arra is eset, hogy kiadó mást, mint ilyenféle illusztrált krónikát, nem is adott ki. Mindez azt bizonyítja, hogy a könyvpiacz megfelelő forgalmának megfelelő olvasóközönsége is volt. A német kultúrközpontok például, az elöljáróban Augsburg, Nürnberg, München városaival, a nagy küzdelmek idején bizonyára szerényebb keretekben, de a nyugalmasabb években annál intenzivebb módon élték a maguk szellemi életét. S itt, az ódon házak között rejtőzködő békés családi otthonokban az illusztrált krónikák egyike vagy másika időnként előkerült a sarokból s nagy érdeklődéssel olvasgatták a pogány török ellen küzdő hajdúk vitézi tetteit s nézegették a magyarországi várak és városok képek Közben, egy-egy vándorlegény került beljebb, a ki talán végigcsinált vala27*
