Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

210 úgy jár el, hogy az eredeti metszet nagybetűit elhagyja s teljesen új betűelhelyezéssel, új jelmagyarázatokat is ad az olvasó elé. Mindenesetre a legnagyobb óvatossággal kell e feljegyzéseket néznünk, de viszont teljesen mellőznünk sem szabad azokat. S egyrészt tény, hogy a már eltűnt, XVI—

XVII. századbeli Pest-Budáról szerzett ismereteink gyarapításához nem sok újjal járulnak, másrészt igaz, hogy segítenek bevilágítani azon korszak kulturális fejlettségének világába s hozzásegítenek bennünket ama hatás megismeréséhez, melyet e metszetek s történeti jellegű magyarázatait a kor lelkéből kiváltottak. Összefoglaló tanulságok. Az imént tárgyalt korszak művészeti életének szerves egészébe a grafikai művészet egész feljődése, maga elé tűzött czélja szerint igen hézagosan illeszkedik be. Az okok, mik e kérdést megvilágítani tudják, erősen a művészettörténet kereteibe tartoznak, ezért részletesen nem is foglalkozunk azokkal. Ennek a grafikai művészetnek ama része, a mely a történetírás szolgálatába szegődött, tehát a históriai ábrázolások egész sora, a maga külön életét élte a XVI—

XVII. században s mint láttuk, új czélokat tűzött maga elé s a művelődési viszonyok bemutatását tekintette elsőrendű hivatásának. Míg a grafikai művészet másik része, a nagy festők alkotásait karczolta át s iparkodott evvel népszerűsíteni magát a festőművészetet, a históriai jellegű grafika hidegen haladt el sok művészeti feladat mellett. A kétféle grafika törekvései úgy aránylanak egymáshoz, mint a históriai gyökerekből táplálkozó epikus költészet s az emberi érzésvilágból merítő szubjektív líra. A német kismesterek históriai ábrázolásainak értékelésénél új mértéket hoztunk be. Most kiegészíteni óhajtjuk ez értékelést oly megfigyelési szempontok beállításával, a melyek eleddig nem nagy szerepet játszottak az értékelemzéseknél. S itt kérdések vetődnek fel a homályból, kérdések, melyek irodalmi, társadalmi s politikai területre eresztik gyökereiket. Mindaddig, míg a XVI—XVII. századbeli német kultúrréteg, valamint a hazai bár sokkal csekélyebb kultúrréteg egész mivoltát, belső világát új irányú kutatások szövétnekénél meg nem ismerjük : e kor történeti grafikáját a maga helyére emelni nem tudjuk. Európa egész XVII. századi életét a vallási és politikai harczok zűrzavaros világa töltötte be. A kulturális törekvések nem az emberi egyetemes művelődés előbbrevitelét segítették elő, hanem legfőképen a lelkiismeret szabadságát iparkodtak kivívni. A harczok, a háborúk egyes korszakai két