Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

20? a különbséget. Utalva tehát a fejezet elején jelzettekre, világos, hogy itt a metszőművész egy darab történeti valót rögzített lemezére a hideg tűvel, e tipikus alakok s tipikus tárgyak tehát elsősorban művelődéstörténeti vonatkozásukban érdekesek számunkra. Vannak azután más metszeteken olyan lovasalakok, melyek a hadi bajvivásról őriznek meg néhány igen jellemző ismeretet. A hirtelen előrobogó lovas a cselt vető török lovassal előbb pisztolyra megy s csak aztán egy szál kardra. Ezek is főleg művelődéstörténeti vonatkozások. A lovascsapatok tömegkarczaiból viszont élénken kiválnak az elől vágtató vezérek, a mint rohamra vezetik csapataikat. Ezek rendszerint jobban, részletesebben vannak kikarczolva. Ugyancsak jellemző tipus a nyugodt lovon ülő s terepet vagy harczot szemlélő fővezér alakja, a ki rendesen néhány lovas vagy gyalogos környezetében jelen meg s lovával és felszerelésével egyaránt kiválik a többi lovasalak közül. Mindé típusok azt mondják nekünk, hogy a metszőművészek a történeti jelleg kidomborításával a művészeti szempontnak hangsúlyozására kevesebb gondot látszottak fordítani. A művészeti beállítás, általában a művészet első sorba emelése azokon a. metszeteken szemlélhető, a melyek az egyes jelenetek rajzait összhangba hozták a háttérben levő képpel. Ilyenek a tüzérütegek, működés közben, a hogy hevesen lövik a várat. A tüzérek és ágyúik rajzai, a fedezékkel együtt többnyire közös, sablonszerű beállításban található e metszeteken. Sem tipikus tüzért, vagy tüzértisztet, sem tipikus ágyúrajzot nem mutatnak e lapok. Pedig a huszonnégy fontos úgynevezett ostromágyuk, meg a kis hatos mozsarak közt még sok más ágyúválfajat ismerünk e korból. Evlia Cselebi például bőbeszédű leírást szentel a török budai várágyúk sokféle fajtájának. Ellenben az ütegek a városábrázolással szorosan összetartoznak. Éreztetik, hogy itt ostrom folyik. Végül mint tipikus alakok.jelennek meg a delij, a török nemes harczos, a török főúr, főasszony, magyar harczos, magyar főúr és főasszony, rendszerint külön, a főtémával minden vonatkozás nélkül, az előtérbe mereven elhelyezve. Csupán ezek a szabadon beállított tipusok alkalmasak arra, hogy egykorú viseletekről, felszerelésekről mondjanak el egyetmást. Az előtérben állván, nagyobb méretűek is s így jobban szemügyre lehet venni az egyes ruhadarabokat, lószerszámot, stb. Ezek a tipusok tisztán és kizárólag művelődéstörténeti szempontból érdekelhetnek bennünket. A történeti szempont s a figuráknak művészi kompozicziókba helyezése tehát majdnem az egész XVII. századbeli városábrázoló német metszet26*