Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

202 kicsit kell, hogy a szívünkhöz nőjjön ez a grafikai termelés, mert akkor segített az ikerváros hírét-nevét gyarapítani, a mikor más művészi eszközök még nem állottak a kultúrvilág rendelkezésére. Tipikus alakok. Azok a szerény művészi élmények, miknek érvényesítése a XVII. század német grafikusainak nagyobb részénél a városábrázolások sivárságát enyhíteni hivatott alakábrázolásokban jegeczedett ki, igazi nagy lendületet nem nyertek ez évszázad folyamán. Erejük a mT szempontunkból abban áll, hogy az életből ábrázoltak a metszőművészek, tehát legtöbbször őszinték voltak. A legtöbb e korbeli metszet alakábrázolásáról vajmi nehezen lehet megállapítanunk, hogy csupán történeti szempont vezette-e a művész karczolótűjét, vagy bizonyos művészeti feladat megoldására törekedett-e? Láttunk az előző fejezetben oly kompozicziókat, melyek határozott művészi egységet mutattak. Ezeknek egyes jól megrajzolt alakjait már most kiemelve a maguk környezetéből, külön vizsgálva abból a nézőpontból, hogy például a török vagy keresztény harczos ruházata, fegyverzete, a paripa felszerelése tényleg korhú-e, tehát művelődéstörténeti ismereteink öregbítéséhez járul ezek tanulmányozása : gyakran nehéz dilemma elé állítja a mai szemlélőt. Elsősorban is rendszerint nagyon, kis méretűek ez alakábrázolások, tehát kevés részleteset nyújtanak. Aztán meg bizonyos egyforma ábrázolási elemek alakultak ki, a melyek a kortörténeti hitelesség rovására esnek. A bemutatott metszetek jobbjain láttunk török hârczos-tipusokat, melyek sokban ellenkeznek az ezekről kialakult ismereteinkkel. A sűrűn előforduló Zimmermann- és Siebmacher-lapok török lovasai még annyira elnagyoltak, hogy ezért szürke jelentéktelenségbe olvadnak. Csakis mint jelenetrészletek élvezhetők. Kiemelkedő tipikus alakok csak a hetvenes-nyolczvanas évekből való metszeteken jelennek meg, mint Wussim, Merian, Ambling lapjain. Ezeket már most kivéve a csatajelenetek vagy ostromjelenetek világából a következő eredményre jutunk. A Wussim-féle ostromkép nagyobbrészt — mint láttuk — a mozgalmas tábori élet egyes jellemző mozzanatait örökítik meg. Látjuk a párolgó •üst mellett szorgoskodó szakácsot, látunk lóczákon húst vagdaló kuktákat, ugyané lapon látunk átvonuló trénkocsit, négy lóval. Ezek mind tipikus alakok, a kik a XVII. század hadviselési módjából egyet-mást elárulnak nekünk. Nem kevésbé jellemzőek kortörténeti szempontból a fővezéri díszsátor s a legénységi sátrak tipusai. Élénken bemutatják a mai szemlélőnek