Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

fjé burgi, nürnbergi, müncheni rézmetszők a franczia, korukbeli grafika művészi eredményeit nem viszik hazájukba mint modoros másolók, hanem áthasonítják azokat, a- merész élek letompításával s megteremtői lesznek annak a szelídebb, de nagyon fejlődésképes német grafikai iránynak, mely biztos alapon, a technika virtuóz kilengései helyett a színtiszta, egyszerűsített vonalvezetést vitte diadalra. Azokban a rézmetszetekben és karczokban, melyek mint városábrázolások, e tanulmány vizsgálódási körébe esnek, az előterek rajzainál nem ritkán oly erős művészeti feladatok megoldására bukkanunk, a mik a német grafika XVII. századbeli állását a legkedvezőbb világításba hozzák. Mostanáig, szinte napjainkig, észrevétlenek maradtak e részrajzok, hiszen a dolog természete szerint a főtéma ábrázolásával kapcsolatos művészeti vagy históriai kérdések érdekelték elsősorban a kutatókat. Ki vet ügyet egy „olyan egyszerű pestbudai látkép előterére, a mely a tömegmetszetek beállításával hozza a néző elé a rosszul, vagy kevésbbé rosszul megrajzolt budai várat? Pedig mennyi téma s a témák mily gazdag változata rejtőzik e szerény sarkokban ! Koczkázó, iddogáló katonák, árnyékban pihenő harczosok ; lovak, sátorberendezések ; pipázó, tréfaüző harczosok ; lovas főurak, főtisztek, szolgahaddal körülvéve; beszélgető csoportok változatos beállítása: mind-mind megannyi művészeti tanulmánysorozat, mik a művész rajzolni tudását, a jól ellesett mozdulatokon keresztül hirdetik nekünk. És még ott van egy csoport előtérrajz, mely összecsapó csapatok tömegharczát, vagy magános előkelő harczosok párviadalait ábrázolja. Természetesen az előtérrajzok közt is sok a tömegmunka, az utánérzés szüleménye, a miknek gondos szétválasztása nem mindig sikerül. Előrebocsátjuk, hogy nem egyszer e tipikus előtérrajzok több művészi értéket árulnak el s jobban jellemzik a metszőművészt, mint a főtémák, melyek városábrázolásoknál nagyon sokszor még előkelőbb metszőnél is átvett dolgok, kevés eredetiséggel. S ez könnyen érthető. Az a mester, a ki kötött feladatául kapta például a soha nem látott budai vár és környékének illusztrálását, vagy más forrás után metszett, vagy az átvett forrást a legjobbnak vélt értesülések szerint átdolgozta, a mi által rendszerint még több hamis elemet vitt a képbe. Ellenben az előtérrajz csak a főtéma gondolatkörébe eső, de különben a művész teljes szabadon választott témájának bekarczolása szokott lenni. Itt vált igazi művészszé s az élet jeleneteiből azt vihette rézlemezére, a mi legjobban megragadta művészi érdeklődését. S csakis e kis területeken, az előttér sarkaiban tudott másod virágzásba szökkenni a német grafika; a már említett és felpanaszolt kötöttség témában és méretekben, békókat rakott a művészekre.