Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

124 Az északi sarokrondella e lapon teljesen hű elhelyezésben áll, közel a parthoz s az északi védőfal természetes zárópontját képezi a víz partján. Csak egy pillantást kell vetnünk a nagyon megbízható Fontana-lap ugyané részére, hogy hitelessége emelkedik a kutató szemében. Feltűnő, hogy míg a két, harczok hevének leginkább kitett városrész házsorai szinte kivétel nélkül romokban hevernek, ezzel szemben a vár épületcsoportjai majdnem teljes épségükben láthatók. Ez mindenesetre erős túlzás, mert a Víziváros rombolásával majdnem egyszerre a Vár utczái is sokat szenvedtek ; e közismert tényt igazolnunk sem szükséges. A metsző itt úgy okoskodott, hogy a krónikák és az átutazók leginkább a Tabán és Viziváros rombadőlését emlegették. A ki Budára ment, át kellett hogy haladjon a romokban heverő, füstölgő, üszkös gerendákkal (gyakran hetekig temetetlen hullákkal) teli egyik vagy másik városrészen. Ez a szomorú, sivár kép tehát elsősorban kapta meg a szemlélőt, erről esett legtöbb szó. A metsző is erről hallott legtöbbet, így hát a korabeli történeti hűségnek eleget vélt tenni, ha a külvárosokat romhalmoknak karczolta be. Fejtegetéseink folyamán ez illusztráczióval először találkozunk; finomabb technikájával, egy-egy részletnek különösen gazdag megmunkálásával s ezeken felül is lelkiismeretességet eláruló gondosságával fokozottabb érdeklődésünket kelti föl e lap, hogy ki volt a metsző művész? Legvalószínűbb, ha a krónika megjelenésének helyén keressük az illusztrátort is. A század hatvanas-hetvenes éveiben különösen két mester tűnik ki a frankfurti czéhbeliek közül: az ifjabb Mathias Merian és mestere, Joachim von Sandrart. A két Merian, apa és fiú jól jövedelmező műkereskedést vezettek Frankfurtban s e mellett azt a nagy vállalatot, mely korának megszokott irodalmi és nyomdatechnikai kereteiből erősen kinőtt — a Theatrum Europaeumra gondolunk — illusztrálgatták. Az ifjabb Merian életének egyik legfontosabb korszaka nyil.t meg 16158-ban, a mikor a frankfurti római-német császárkoronázás alkalmából az odagyűlt magas méltóságok egyikének-másikának arczképét festette. I. Lipót császár egész környezetét jól ismerhette tehát a legszebb férfikorban lévő (37 éves volt ekkor) művész s csak természetes, hogy a magyarországi viszonyokról, közelebb az ország török-sanyargatta fővárosáról is sokat hallhatott. A bemutatott metszet mestere tehát a\ ifjabb Merlan.

1 A külső életrajzi körülmények hajszálnyi egyezése mellett e megállapításunkat támogatja az a történeti biztosság, mely az eddigi régebbi metszeteken alig található 1 Károlyi nagy művének képjegyzékében e metszet még «ismeretlen metsző» munkájaképen szerepel.