Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

100 volna. A kép főtagolása ezen beállításból ilyen: a Margitsziget déli csúcsa az előtérben ; jobbról Buda elnyúlt alakja, a Szent Gellérthegygyel, háttérben a budai hegyekkel, balra a fallal körülvett Pest s a Dunának erősen bal irányban való elkanyarodása. Abból a körülményből, hogy e főtagolásban egymással megegyező ábrázolások nagy különbségeket mutatnak a topográfiai méretekben, kiolvashatjuk, hogy ezek legnagyobb része nem a helyszínén készült. Az egyiken azt látjuk, hogy Buda, külvárosaival együtt, az Ördögároknak szinte szabályos körülvezetésével elliptikus alakot nyer. A másikon, ugyancsak az Ördögárok vonalával, trapéz alakot mutat, mely északnyugati csúcsánál erősen kidudorodik. Általánosságban itt meg kell jegyeznünk, hogy az ábrázolási elemek szinte metszetről-metszetre bizonyos eltéréseket és ingadozásokat mutatnak; ez azonban még korántsem zárja ki e metszeteknek mint dokumentumoknak használhatóságát a történettudomány számára. Minden metszet hitelessége ugyanis erősen függ attól, hogy a metsző az ábrázolás melyik részére vetette a hangsúlyt. A hangsúlyozott részt azután rendszerint nagyobb gonddal dolgozta ki, a többit pedig csak vázlatosan, a kép kiegészítésére használta fel. Pest-Buda észak felől való ábrázolásai tulajdonképen a két város közül Budára fektetik a fősúlyt. Hiszen Pest — tudjuk — még a XVII. század első felében is amolyan külvárosa volt Budának, csekély hadászati jelentőséggel. A művész fantáziáját mindenkor Buda főváros ábrázolása izgatta. Ebbe a részbe tömörül szinte egész érdeklődése, ennek visszaszerzését lesi az egész európai közvélemény. Művészi feladatnak is különb volt a nagymultú királyi vár, a város s a külvárosok helyes berajzolása. S mégis nagyobb megegyezést mutat Pest ábrázolása e lapokon. Itt bizonyos közös elemek vannak, a melyek nem a helyszíni felvétel hűségét igazolják, hanem valami egészen mást. Nevezetesen a XVI—

XVII. században a művészek egészen mást értettek topográfiai hűség alatt, mint ma. Találunk ugyanis fölös számmal olyan krónikamellékleteket,, melyek szinte teljesen egyforma városokat vagy várakat ábrázolnak, csupán a felírásuk más. Ezek a teljesen képzelet után készült,lapok. Ismét vannak olyan XVI—XVII. század beji_jy;ómjíam^ a melyek az illető városnak vagy yárnak fő topográfiai sajátságait magukon hordják. Ezek, bár a részletekben (városrészek, külvárosok, nevezetesebb templomok pontosan bemért helye) teljesen megbízhatatlanok, de főyonásokban megegyezők az ábrázolt várossal. A% ilyen módon metszett lapokat a jelzett korban, a\ akkori földrajzi és történeti ismeretek még forrongó világában már tanulságos és megbírható illusztrációknak vették. (Ha ugyané kor térképezésére gondolunk, még világosabb ez állításunk.)