Budapest Régiségei 10. (1923)
Láng Nándor: Herakles és Omphale : elefántcsontrelief az Aquincumi Múzeumban 3-34
7 elaljasodásának, férfiatlan elpuhultságának jele uralkodó motivum marad, mely mind a hellenisztikus mintaképek nyomdokait taposó latin irodalomban, mind az Omphale-mythosra vonatkozó, kútforrásainkból ismert antik ábrázolásokban állandóan szerepel. A római írók közül elsőként Terenüus tesz említést Heraklesnek és Omphalénak viszonyáról, Eunuchus * ez. vígjátékában, a hol Thraso, a katona, kijelenti, hogy «Ha Omphalét szolgálta Hercules, Szolgálom én is Thaist. » *• Mire a parasita gúnyosan, visszavág: «A példa jó.» «rMinő igézően kedves a papucs.» E szerint Herakles a lydiai királynőnél való kalandjával a papucshős czímét érdemelte ki magának, annak volt antik mintaképe; annak csúfolja a Kr. u. II. század nagy szatirikusa, Lukianos, is. 2 Properiius a nő hatalmáról szóló elégiájában 3 egy barátjának kérdésére, hogy miért rabja Cynthiának, fölsorolja igazolásául azokat a híres nőket, kik nagy férfiakat igáztak le szerelmükkel, köztük természetesen Omphalét is: ''Lyd Omphale, a ki fürdött a gygesi tóban, A szépségnek oly hírnevét nyeré el azóta, Hogy a ki a hódolt világ oszlopit véré fel, Lágy gyapjúból fonák sodrott kérges tenyerével. (Csengén fordítása.) 1 Ter. Eun. V. 7. v. 102c. t Gnatho. quid coeptas Thraso? :Thraso. Egone? ut Thaidi me dedam et fadam quod iubeat. Gnatho. Quid est? Thraso. Qui minus quam Hercules seruiuit Omphake? Gnatho. Exemplum placet utinam tibi commitigari uideam sandalio caput. V. Ö. e helyhez: Donah comm. Ter. (ed. Wessner, I. 482. 1.) Omphale Herculem seruientem sibi etiam ad lanificium compulit, cum ipsa calathum et-colum cultusque femineos sagittis, claua, leonis tegmine mutauisset. Es Eugraphius (u. o. HI. 144. 1) : Omphalam dicitur Hercules uehementer amasse ita, ut muliebri ipse indutus habitu opera quoque feminea faceret et habitum suum arnicas eidem daret. 2 Dial, deorum, 15, 2; veszekedésük közben így szól Asklepios Herakleshez : 3 EYÙ> 8S ti xocl jj-rjSsv àXXo, out 5 ISotjXeuaa waTcep oú, OUT' I^atvov i'pia Iv Auőía, ropcpupíoa ÉVOEÔUAWÇ xat 7:ató[i.£voc 67:0 t^ç ^O^ÇixXrjç XP ua V aravÊaXio). A papucs már a régieknél is az asszonyuralomnak jelképe : Arist. Lysistr. 656—7. Anth. Pal. 10, 55, 5. 3 Prop, h 11, i 7 _2o. Ömphale, in tantum lormee processit honorem, Lydia Gygœo tincta puella lacu, Ut, qui pacato statuisset in orbe cölúmnas, Tam dura traheret mollia pensa manu.
