Budapest Régiségei 10. (1923)

Láng Nándor: Herakles és Omphale : elefántcsontrelief az Aquincumi Múzeumban 3-34

A költőnek, ki a szerelem nehéz igáját a saját tapasztalásából ugyancsak ismerte, kedvelt képe a megszelídített Herakles, a mint a gyapjúfonalat sodorja ; máskor is használja ezt, kiszínezve avval a vonással, hogy szeretője ruhájában végzi a kiszabott munkát : Sidoni öltönyben tettem szolgálatot egykor, És végzem a kirótt dolgot a lyd guzsalyon. Lágy patyolat borítá a bozontos mellemet akkor S kérges kézzel ugyan helyre leányka valék.

1 (Csengeri fordítása.) Ezeket a futva odavetett képeket széles ecsetvonásokkal egész festménynyé bővíti Ovidius pazar fantáziája, a mikor Ünnepi Naptárában

2 Faunus ünnepének leírásánál Omphale és Herakles ruhacseréjével magyarázza meg, hogy miért vesznek részt meztelenül ez ünnepen a Luperci-papok. Faunus gyűlöli a ruhát, mert egyszer nagy csúfságba hozta, mint azt egy régi mese meséli. Az isten egy alkalommal meglátta a szépséges lydiai fejedelemasszonyt, a mint Herakles oldalán, ki engedelmesen a napernyőt tartotta úrnője felé, a Tmolos hegyén sétált, és tüzes szerelemre gyulladt iránta. Megleste őket, a mikor egy barlangba visszahúzódva lepihentek és éjfélkor utánok lopódzott, hogy titokban megrabolja Omphale szerelmét. A sötétben először az oroszlánbőrhöz ért, a melytől visszahökkenve a másik fekvőhelyen akart épen letelepedni, a hol keze finom női ruhát tapogatott, midőn egyszerre hatalmas férfikar a kemény földre lökte s ő aztán a fölriadt szerelmes pár gúny tárgya lett. Szegény Faunus ugyanis nem tudta, hogy Omphale előzőleg, a vacsora előtt, ruhát cserélt Héraklésszel, a mit a költő, ki régi szokásokat és szertartásokat akárhányszor félreértett vagy meg nem értett, humorosan és kedvesen, mint női szeszélyből fakadt játékot ír le.

3 Míg itt nevetve olvassuk a hős erőlködését, hogy 1 Prop. 4, 9, 47-50. Idem ego Sidonia feci servilia palla Officia et Lydo pensa diurna colo, Mollis et hirsutum cepit mihi fascia pectus, Et manibus duris apla puella fui. 2 Fasti 2, J05—558. 5 i. m. 317 sk. Dumque parant epulas potandaque vina ministri, Cultibus Alciden instruit illa suis. Dat tenuis tunicas, Gaslulo murice tinctas, Dat teretem zonam, qua modo cincta fuit. Ventre minor zona est. tunicarum vincla relaxât, Ut posset vastas exeruisse manus. Fregerat armillas non illa ad bracchia factas, Scindebant magni vincula parva pedes. Ipsa capit clavam gravem spoliumque leonis, Conditaque in pharetra tela minora sua.