Budapest Régiségei 9. (1906)

Láng Nándor: Figurális terrakották az Aquincumi Muzeumban 3-32

s _ 6 _ századról századra gyarapodó sorozatain nyomon kisérhetjük azt a fejlődést, mely az emberi és állati alaknak egyre hívebb, természetesebb, művészibb visszaadásában nyilvánul. S ha tekintetbe vesszük, hogy a nagy plasztika emlékeinek java része elveszett s aránylag igen kevés az, a mi egyes művészek és iskolák alkotásaiból ránk jutott, elképzelhetjük, hogy a mesteremberektől készült terrakották, a melyek a dolog természete szerint a nagy művészek szavának visszhangját adják, akárhányszor gazdagabban illusztrálják egy-egy tipusnak vagy motivumnak alakulását, mint azt a nagy szobrászat gyér emlékei teszik. Az eredeti rendeltetésök helyén, a szentélyekben és a sírokban talált terrakották fontos adatokat szolgáltatnak a vallásos fölfogás változását, a temetkezési szokások történetét illetőleg. Végül meg kell jegyeznünk, hogy a mindennapi életre, szokásokra és viseletre vonatkozó kérdéseinkre a terrakottáktól sokszor pontosabb feleletet nyerhetünk, mint akár a nagy plasztika, akár az egykorú írók műveiből. Az aquincumi terrakották ősei a görög agyagszobrocskák :

J ezeknek tipusait, technikáját utánozták Italiának sigillariusal

2 s nyomukban azok a mesteremberek, kik a provincziák római eredetű lakosainak, főleg az ott állomásozó katonaságnak ilynemű szükségletei számára dolgoztak. Természetes dolog, hogy a rómaiak csak a hellenisztikus és a klasszikus művészet plasztikus tipusait vették mintaképül. Ezeknek századokon át tartó uralkodása bizonyságot tesz a görög plasztikának még az iparművészet legközönségesebb termékeiben is megnyilvánuló oly tökéletességéről és gazdagságáról, mely szebb és újabb alkotásoknak létrejöttét úgyszólván lehetetlenné 1 Az antik terrakották kritikai története ez idő szerint az archaiologiának pium desideriumjai közé tartozik. Ennek a föladatnak megoldása nem ütközik nagyobb nehézségekbe, a mióta F. Winter, Die Typen der figürlichen Terrakotten (2 felio kötet, Berlin, 190J) czimű nagy munkájában egybegyűjtette a múzeumokban és magángyűjteményekben szétszórt óriási, részben még kiadatlan anyagot. A legjobb (népszerű) összefoglalást adja Pottier, Les statuettes de terre cuite dans l'antiquité (Paris, 1890), vázlatosabb : Hutton (Miss), Greek Terracotta Statuettes. (London, 1899). Huish, Greek Terracotta Statuettes. (London, 1900). Egyes gyűjtemények anyagát ismertetik : Walters, Catalogue of the Terracottas in the British Museum. (London, 1905), Heuzey, Les Figurines antiques de terre cuite du Musée du Louvre. (Paris, 1885) es Catalogue de Figurines antiques de terre cuite du Musée du Louvre. I. (eddig egyetlen) köt. (Paris, 1882), Martha, Catalogue des figurines de terre cuite du musée de la Société archéologique d'Athènes. Paris, 1880 ; ma már kiegészítésre szorul) ; Panofka, Terracotten des kgl. Museum zu Berlin (1842) ; [Pernice] Ausgewählte Terracotten im Antiquarium des kgl. Museum %u Berlin (190J). Furlwäxgler, Die Sammlung Sabouroff. II. köt. (Berlin, 1885—87). Froehner, Terres cuites d'Asie de la collection J. Gréau, 2 köt. (Paris, 1886). Collection Camille Lecuyer; Terres cuites antiques trouvées en Grèce et en Asie-Mineure. 2 köt. (Paris, 1882—5.) es Cartault, Deuxième collection C. Lecuyer. (Paris, 1892). Rayet, Monuments de l'art antique. (Paris, 1884). II. köt. 74-90. 2 Az agyagból (gipszből, viaszkból) való szobrocskáknak készítőjét sigillarius vagy figulus sigillalornak hívták a rómaiak ; a görögöknél xoporcXáaTKjc, xoporcXáS-oc a nevük ; xópvj-nek nevezték első sorban a játékszerül szolgáló babákat, azután általában az agyagból vagy gipszből készült szobrocskát : xópr\ yàp TO ffjjLixpôv ayaX^a-ctov, TÓ yú^tvov íj wjXtvov. Etym. M. p. 550. 11.