Budapest Régiségei 9. (1906)

Finály Gábor: Az Aquincumi Muzeum terra sigillata darabjai : felolvastatott a Régészeti és Embertani Társulat 1904 január havi ülésén 73-102

77 A cserépedények használatának inkább kézzelfogható bizonysága az a sok eltört edény, a melynek töredékei az aquincumi múzeumot diszítik s a melyeknek töredékekben máris gazdag gyűjteménye mindinkább gyarapodik olyan darabokkal is, a melyek töredékeikből egészszé állíthatók össze, tehát használat közben, a házban törtek össze. Emez edények vizsgálásánál tehát abból a szempontból kell kiindulnunk, hogy a művészeti középponttól távol élő közönség ízlése nyilvánul díszítésükben, és a provincziabeli jómód a minőségükben. Ma terra sigillata néven szokás mind e finomabb edényeket nevezni, a melyek finom, nagyon egyenletesek átgyúrt vörös földből készültek, igen keményre vannak kiégetve, úgy hogy külsejük ma is egyenletesen fénylő, tapintásuk sima, finom. Külsejük színe nem máztól ered, chemiai elemzés szerint a cserép felülete és belseje között alig i—2%-ra menő különbség van az anyag magnesia, kali és natron tartalmában (Dragendoríf, Bonner Jahrbücher 96—97, 20. 1.). Készítésük helye a Kr. utáni időkben már nem Italia, hanem a római provincziák; Germaniában ismeretes a rheinzaberni és westerndorfi műhely, de Dragendorff (Bonner Jahrb. 96—97, 83 és 105 skk. 11.) észleletei szerint Galliában virágzott leginkább a fazekasipar e neme. Pannoniában eddigelé oly római fazekasműhely, a melyben terra sigillata edény készült volna, nem ismeretes, azonban a terra sigillatát utánzó edényekről már a priori feltehetjük, hogy nem hozták messziről. A fentebb leírt minőségű, mondjuk valódi terra sigillata edények mellett ugyanis sok oly edény és töredék fordul elé, a mely külső színével, alakjával és díszítésével utánozza a valódit, de anyaga szemcsés, kis kvarczkavicsok vannak benne és sárgás színű, külső vörös színét pedig máz adja meg, a mely a földben állás alatt gyakran levált a cserépről, a hol pedig lekopott, az anyag sárgás színe látszik, holott a valódiaknál az érintetlenül ép felület és a használat közben lekopottnak látszó felület színe között semmi különbség nem látható. Ily durva, mondjuk hamis terra sigillata töredéken olvastam . . . | QVINC bélyeget (1. a 12. sz. alatt), a melyet AQVINC-ra kiegészítve, azt következtethetem belőle joggal, hogy ily rosszabb minőségű terra sigillaták itt, Aquincumban is készültek. Az edények alakját és kivitelét tekintve két csoportba osztályozhatjuk őket, és pedig 1. sima felületű, belül, a fenék közepén rendesen a fazekas nevét mutató bélyeggel megjelölt edények, 2. külsejükön domborművei díszített edények, a fazekas nevét mutató bélyeg kívül van az edényre alkalmazva, vagy hiányzik. A sima edényekre nézve az acquincumi leletek keveset nyújtanak; ép köztük alig van, úgy hogy alakjuk szerint csoportosítani most még nem