Budapest Régiségei 9. (1906)
Finály Gábor: Az Aquincumi Muzeum terra sigillata darabjai : felolvastatott a Régészeti és Embertani Társulat 1904 január havi ülésén 73-102
7 8 lehet. Csak a fazekas névjelzéseket mutató fenékrészek összerendezése mutatkozik ez idő szerint érdemes munkának. E bélyegeket a 2. csoportbeliekkel egy sorozatba foglaltam össze, betűrend során, az esetleges rövidítést mindenütt kiegészítve (1. a táblázatot az értekezés végén). Érdekes, hogy a felsorolt nevek között mind a kétféle edényen csak a Laxtuci(us) [Függ. 70, 71. sz.], Stabilis [u. o. 1490^ b) sz.], Triupi(us) [u. o. 158, 159. sz.] és talán a Comitialis [u. o. 41. sz.] neve fordul elé, de ezek közt is azonos bélyegnek csak a Stabilisé látszik. Schuermans alább idézett müvében a bélyegek ily szempontból nincsenek csoportosítva, sem a Corpus Inscriptionumban. A tulajdonnevekben előforduló rövidítéseken kívül a következő rövidítések fordulnak elé: a) a készítő neve után M és MA = manu, pl. 4. sz. Aestivi manu, Aestivus kezével; b) F, FE és FEC=(a 122. sz. bélyegnél egészen kiírva:) FECIT, pl. 6. sz. Agilis fecit, Agilis csinálta; c) a műhely tulajdonosának neve után OF, OFF'= officina,pl. ti. sz. Fausti officina, Faustus műhelye; a 136. bélyegen úgy látszik OFFI rövidítés helyett OFIF áll. Különös rövidítés a 128. bélyegé: RVFINI FAT, efat... a facio ige valamelyik alakját jelentheti, ha nem iráshiba FAB helyett, a mikor (talán némelyik F rövidítéssel együtt) fabrica-nak (= műhelye) volna kiegészítendő, és a 163. számúé, a hol a név után FEI olvasható, nem FEC, talán FEL(iciter) helyett. A bélyeg olvasása után M. H. Schuermans (Sigles Figulins, Bruxelles, 1867, rövidítve Sch.) gyűjteményének számait és az ott említett lelőhelyeket idézem, a mennyiben az illető bélyeg nála meg van, és a Corpus Inscriptionum Latinarum III. kötetéét, az Aquincumból már kiadott bélyegekre nézve. Ebből kitűnik, hogy az 1902-ben lelt 7., 17., 60., 112., 129. és 141. sz. bélyegeken kívül, még igen sok új, eddig Aquincumból ismeretlen bélyeg gyűlt össze az ásatások folyamán a múzeumban. A 208. számtól kezdve nem bélyegeket, hanem karczolatokat vagy másféle betűket gyűjtöttem össze. Köztük feltűnő és érdekes a 214. számú, a mely egészben betöltötte egy csésze fenekét. Hogy kiegészítése helyes-e, kérdésnek marad. A bélyegeken olvasható nevek a következők: Andegenus (Andeginus) (Sch. nincs). Annios (Sch. 341. 342. Noricumból). Apolaufcus Ï) (Sch. 3 89 : Apolaucir... ; Brit. ). Aquincum (Aquincensis Ï) (Sch. nincs). Arícantius (...tus) (Sch. nincs). Attius (Sch. 614. ói5. Germ. Gall.). Aestivus (Sch. 104—109. Britanniából és Galliából). Aeternus (Sch. 110—112. Brit. és Gall.). Agilis (Sch. 137—158. Brit., Gall. és Germaniából). Agisilus (Sch. 144. Germ.).
