Budapest Régiségei 9. (1906)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum kőemlékeinek negyedik sorozata 33-72

65 zaton fekszenek, mely egy kölni analog kőemléken z párkányszerűleg van kifaragva. A mieinkhez hasonló darabokat különben látni lehet a N. Muznumban is, a hová egyet én vitettem be Tabajdról, hol az utczán egy sarok előtt hevert. Azonkívül egy egész és egy fél példány van ott még Dunapenteléről.

2 Továbbá láttam a vidéken, és pedig a szombathelyi múzeumban két csonka darabot s egyet Székesfejérvárott a püspöki kertben. A legtöbbet, egyszerre öt darabot írt le Mitroviczban Kalina,

3 ha ugyan mind ilyen csoportokból származnak azok a csonka darabok, melyek csak egyetlen oroszlánból állanak, s ha minden kőoroszlán csakugyan síremlékhez tartozott. A legtöbb kétségkívül ilyen volt. Úgy látszik, különösen Pannónia déli részén és tovább lefelé gyakoriak nagyon ezen kőoroszlánok.

4 Nem kevésbé sűrűn fordulnak elő Dacia területén (Várhely, Lúgos).

5 Magam csak egy ilyen, a legkiválóbb dáciai példára akarok hivatkozni, a gróf Kuun Géza marosnémetii parkjában álló római sírkápolnára, melynek tetején a két sarkon egy-egy fekvő oroszlán pótolja az acroteriumokat.

6 Olyan sírkő, melyen az oroszlánokat a sírtáblával egy tagból faragták, az aquincumi múzeumban nincs, a N. Múzeumban is csak egyet ismerek, az alsó-lendvai sírkövet.

7 Ezek a sírtáblák meg, úgy látszik, külföldön gyakoriabbak. Ausztriában ott van például a pettaui ú. n. «Pranger»,

8 a Rajna mentén pedig egész sora az e fajta sírköveknek. Sőt Britanniából

9 és Africából

IO is lehetne példákat idézni. Mint látjuk, egészen általános volt az a szokás, hogy az oroszlánokat előszeretettel alkalmazták a síremlékek díszítésére és pedig vagy úgy, hogy az oroszlánok külön darabban tétettek föl, vagy olyformán, hogy a sírtáblával egy tagot képeztek. Ez utóbbi esetben úgy is találjuk az oroszlánokat, hogy testüknek csak a szemközt forduló részét látjuk. Ilyenek mind a rajnavidéki sírköveken, Flavoleius (Mainz),

11 Firmus (Bonn),

12 Dolanus (Wiesbaden),

13 Annaius (Kreuznach)

14 sírtábláin, 1 Bonner Jahrb. Heft 108/9 (1902). Römische Grabsteine aus Köln. Taf. I, 10. 2 Hampel, Intercisa, 90. és ?i. ábrák. 3 Arch. Epigr. Mitth. XIII (1890) S. 24. I V. ö. Arch. Epigr. Mitth. IV, S. 116. î U. o. VIII, S. ?6

—J7. 6 Képét lásd Beöthy, A művészetek története I. kötetében, 676. ábra. 7 Rómer-Desjardins, a N. Múzeum felira'.os emlékei, XXXIII. tábla 209. 8 Conze, Röm. Bildwerke, Taf. V és S. 64, hol a szerző a jegyzetben az Ausztriából még előtte ismert analógiákat felsorolja. 9 Arch. Ért. 1891. 114. 1. 10 Rev. Arch. N. S 185? pl. VIII. II Koêpp, Die Römer in Deutschland S. 124. 12 Lehner, Das Provinzialmuseum in Bonn. Abbildungen 1. Taf. VI, ?. '3 Koepp, u. o. S. 126. •4 Bonn. Jahrb. 77, Taf. II, 1, Budapest Régiségei. IX. 9