Budapest Régiségei 9. (1906)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum kőemlékeinek negyedik sorozata 33-72

66 továbbá egy britanniain (Ny-Carlsburg).

1 Ellenben oldalt fekszenek az alsólendvai táblán, a pettaui Prangeren. A külön darabokból álló emlékeken az oroszlánoknak oldalról való ábrázolása a rendes, sőt az is typikusnak látszik, hogy az oroszlán farka annak hátsó lábán átcsavarodik, mert nemcsak a mi darabjainkon van így, hanem az egyik mitroviczain is.

2 Hogy mindig két oroszlán van, az nyilván csak a symmetria követelménye volt, a melylyel rendszerint számoltak a díszítésben. Kérdés azonban, vájjon pusztán decorativ szerepök volt-e ezen oroszlánoknak ? Idővel bizonyára már csak mint hagyományos motívumokat használták, de eredetileg mélyebb jelentésüeknek kellett lenni. Klinkenberg szerint az oroszlán a mindent elnyelő Orcus (alvilág) képe s azok az oroszlánok, melyek karmaik között más állatfejeket tartanak (nálunk is vannak ilyen képek : a tatai sírkövön például kosfők vannak az oroszlánok karmai között,

3 ép úgy egy steierországi sírkövön),

4 Phceniciából származtak hozzánk.

5 De azt hiszem, ép úgy tekinthetjük Jos. Kleinnel elijesztőképeknek (apoiropaia) a sírok és síremlékek védelmére,

6 minők a Medusafejek is s akkor természetes, hogy rendesen szembe néznek, sőt mint a kölni sírkövön, ugrásra készek. Nagyon érthető tehát, hogy akkor is, mikor oldalt fekve vannak ábrázolva, fejőkkel szembe fordulnak, mint azt például az alsólendvai s az idézett mitroviczai köveken látjuk. A most bemutatott aquincumi példányon s jórészt a pettaui Prangeren is az oroszlánok kifelé néznek, a mi már annak jele, hogy a kőfaragó egyszerűen decorativ elemek gyanánt kezelte. A két oroszlán hátsó részei között — mint mind a két aquincumi emléken látjuk •— egy emberi fej fordul elő. Az egyik Juppiter, a másik Pan feje, rendesen egy széles szakállas férfifej [így az alsólendvain, a Prangeren, az ismételten idézett mitroviczai, a Muchar által publicált

7 sírköveken), de lehet az Icarus

8 is, vagy egy syren,

9 vagy egy sphinx,

10 sőt egy pamlagon ülő házaspár,

11 Annaius sírkövén (Kreuznach) plane egy harmadik orosz1 Altmann, Die röm. Grabaltäre, S. 206. Fig. 16?. 2 Reinach, Repertoire de la statuaire, II p. 722. 4. 3 Arch. Epigr. Mitth. 1. S. 160. 4 Muchar, Steiermark I, Taf. XVII. 5. 5 Bonn. Jahrb. 108/9 (1902) S. 116. Hampel (Intercisa, Arch. Ért. 1906. 256. 1.) szerint a dunapentelei oroszlánpár «fogalmat adhat a sírőrző állatok, mint az orcus képviselői mikép teljesítették hivatásukat.» 6 U. o. 1884. S. 35. 7 Steiermark 1, XVII, 8. 8 Gonoviczból, Muchar I. IV. 7. 9 A bonni Firmus sírkövén, Lehner id. h. 10 A kölni oroszlánpár között, Bonn. Jahrb. 1902. Taf. I, 10. 11 Az Algiriában, a régi Auzia helyén talált kövön. Revue Arch. N. S. 1855 pl. VIII.