Budapest Régiségei 9. (1906)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum kőemlékeinek negyedik sorozata 33-72

v> a Dunán könnyen szállíthatták lefelé. Legújabban az óbudai régi városházépületet bontották le s abból került elő a 7. számú Mithratábla s még egy csonka feliratos oltárkő (6). A Viktoria téglagyár telkéről származó sírkő (22) is — úgy látszik — az ott állott középkori fal maradványok között tűnt elő. A rombolás különben nem akkor kezdődött, mikor a mai városok keletkeztek. Már az ókor vége felé sem ismerték a kegyeletet — nem a fenálló épületekkel szemben, hanem a síremlékek irányában sem. Ezért találunk már a késő római épületek falaiban beépítve hol egy oltárkövet, hol más feliratos kődarabot, így a Fenéken kiásott épületekben, vagy mint erre Kismartonban is volt eset. A legközönségesebb dolog azonban — úgy látszik — az volt, hogy csak azért hordták szét a régibb épületek faragott kőrészeit — különösen a párkányokat, és csak azért rombolták szét a. nagyobb síremlékeket és czipelték el helyükről a sírtáblákat, hogy azokat ismét sírok építésére felhasználják. Az ilyenfajta sírok, melyeknek alkatrészei, oldalai, fedelök eredetileg más czélra készült kőemlékekből állanak, igen gyakoriak Pannoniában s ezekből kaptuk a legtöbb és sokszor a legérdekesebb köveket. E tekintetben Dunapentele (Intercisa) kőleletei páratlanul állanak, talán már száznál több darab került ott ilyenformán napvilágra. Kollár Kálmán odavaló földbirtokos volt az a szerencsés, a ki az elsőket nagyobb számmal találta. Utána Éber László s ujabban Mahler Ede folytatták a Nemzeti Múzeum megbizásából az ásatásokat. Sok kőemléket találtam én is így Csákváron és Szent-Endrén. Szintén sírokból valók Vásárhelyi Géza földbirtokos nevezetes kövei Tinnyén (Pest m.) s azok a sírkövek Császárról (Komárom m.), melyeket az Arch. Értesítő 1902. 28— 38. lapjain ismertettem. A mi Aquincumot illeti, ennek területén az esztergomi vasút hídja alatt közel a Dunaparton emelkedő dombban voltak ilyen sírok, melyekre először a Finály-féle jégverem ásásánál 1891-ben bukkantak. Két év előtt aztán a mellett, Schlosser földjén, rendszeres ásatások történtek s az ezen alkalommal talált sírokból valók az alább ismertetett kövek (11. 23. 31). Igen szép kőpárkányok is kerültek ki azokból, nem szólva az egyszerű sima kőlapokról, melyekből a sírok többi részei állottak. Magukban a sírokban többnyire csak a puszta csontvázak feküdtek : mindössze az egyik sírból egy ép üvegedényt, egy másikból egy szép bronzfibulát gyűjthettünk. Máskülönben tehát e sírok igen szegények voltak s e szegénységből bátran következtethetünk az eltemetettek és hozzátartozóik szegényes életviszonyaira. További következtetésektől egyelőre tartózkodom. Mint ezekből látható, igen sokszor s a legnagyobb számmal a római kő-