Budapest Régiségei 9. (1906)

Láng Nándor: Figurális terrakották az Aquincumi Muzeumban 3-32

2

9 úgy érték el, hogy a részletmintákat kombinálva alkalmazták egy-egy alak előállításánál. Egyazon törzsre más-más fejet, más-más tartásban tettek, a karokat, szárnyakat, járulékokat más-más módon illesztették rá, miáltal mindig új- és újféle szobrocskát nyertek.

1 Retouche után, vagy esetleg a nélkül is, a kész alakot a napon szárították s aztán kemenczében

2 kitették a tűz hatásának. Az égetésnek lassúnak kellett lenni, mert magas hőfok mellett az agyag a gyors összehúzódás folytán könnyen megrepedt s az összetapasztott részek szétváltak. Hogy az agyagnak égetés közben elpárolgó vízrészecsei kiutat találjanak s a fejlődő gőz az alakot ne deformálja, nyilast (trou d'évent) vágtak a szobrocskák hátába. Ezt, az égetés gondosságát jellemző nyilast azonban rendesen csak a görög mesterek gyártmányainál találjuk, a római fazekasok mellőzik és megelégszenek azzal, hogy a talapzat alsó részét hagyják nyitva, a mint azt Venusszobrocskánknál is tapasztaljuk. Mikor a terrakotta kikerült a kemenczéből, befestették. E czélból először is meszes fürdőbe helyezték ; a meszes víz behatolván az agyag likacsaiba, befestésre alkalmas fehér réteget szolgáltatott. A görög terrakották kivétel nélkül polychromikusak, a ruházatra főleg kék, piros, rózsa és sárga, ritkán zöld szint alkalmaztak, az arczon s a test födetlen részein a hús színét utánozták, a hajat barnára vagy sárgáspirosra, a pupillát kékre, az ajkat pirosra festették ; a ruha díszítését és az ékszereket gyakran megaranyozták.

3 Az itáliai terrakották festése már messze elmaradt

4 a görög szobrocskák gyönyörű polychromiája megett, a provincziális iparművészet e nemű termékei pedig a legtöbb esetben teljesen nélkülözték a szinezést.

5 Az aquincumi Venus-szobrocska azonban, úgy látszik, be volt festve : erre enged következtetni az a körülmény, hogy a festés alapjául alkalmaztatni szokott mészfürdőből származó fehér réteg nyomai ott láthatók a kar és törzs közötti részeken, valamint a czombon, egyébként azonban a szinezésnek semmi nyoma sem konstatálható ; ez — ha egyáltalában volt — áldozatul esett a 1 Hutton i. m.-jának 4. és Ç. ábráján a British Museumnak két Nikéjét közli, a melyek első tekintetre teljesen különböző munkáknak tetszenek, holott pontosabb megfigyelésnél kiderül, hogy főrészeik egy közös mintából kerültek ki, csak fejük és karjaik mások, a szárnyak meg különböző módon vannak a vállra alkalmazva. Ugyanegy mintából származó, csak a fej és legyező által megkülönböztetett tanagrai ruhás terrakottákat állít egymás mellé Furtwängler, a Samlg Sabouroff II. köt. CXXXII. tábláján (a, b). V. ö. Rayet, Mon. de l'art II. 78. pl. a, b. A különféle részletminták változatos csoportosítása néha sajátságos contaminatiókat eredményez : Pottier-Reinach, i. m. I. köt. jj. és i?2. 1. ; Pottier, Statuettes 209. 1. 2 Ilyeneket ismerünk a Rajna és az Allier völgyében, Liège, Rochester, Salzburg mellett stb. 3 L. a Furtwanglernél (Samlg Sab.) és Kékulénél (Tkotten v. Tanagra) közölt szines reprodukcziókat. + L. Rohden i. m.-jának színes lapjait. 5 Blanchet, i. m. 78. 1.