Budapest Régiségei 9. (1906)

Láng Nándor: Figurális terrakották az Aquincumi Muzeumban 3-32

?ö talaj nedvességének, a mint a görög terrakották legtöbbjén is eltűnt a festés ; csak egyes példányok őrizték meg polychromiájuk maradványait, a mely azonban a levegővel való érintkezésnél hamar elhalaványul és lepattogzik. A két Aphrodité-fejecskéről bizton állíthatjuk, hogy azok eredetileg sem voltak festve. Érdekes jelenség, hogy míg a művészi becsű görög terrakották mesterei nem látják el műveiket aláírásokkal,

1 addig a római provincziákban gyártott szobrocskákon nagyon sokszor olvashatunk föliratokat, melyek vagy az illető tipus megteremtőjét, vagy a gyárost jelölhetik.

2 Az aquincumi terrakottákon ilyen, az eredet földerítését és a chronologiai meghatározást gyakran elősegítő fölírásnak nincsen nyoma. Biztos támpontok hijján nem is datálhatjuk pontosan az aquincumi terrakottákat s csak hozzávetőleg mondhatjuk, hogy azok a Kr. u. II. századból vagy a III. század elejéről valók. Ha végül röviden szóvá akarjuk tenni terrakottáink rendeltetését, nem terjeszkedhetünk ki azokra a hosszadalmas vitatkozásokra, arra a sokféle magyarázatra, melyek e kérdést illetőleg az archaeologiai irodalomban

3 felmerültek, hanem utalunk Pottier dolgozatára : Quam ob causam Grseci in sepulcris figlina sigilla deposuerint (Paris, 1883 4

), a hol ez a kiváló franczia archasologus kritikai szemlét tartván az összes értelmezéseken a klasszikus írók idevágó helyeinek, az emlékek tanúságának és a leletek körülményeinek figyelembe vételével megállapítja, hogy az antik terrakották általában négyféle rendeltetéssel birtak : egyrészük játékszerül szolgáló baba, más részük a házakat, házi kápolnákat díszítő, illetőleg a házbelieket védő istenszobrocska, egy további csoport templomokban, szentélyekben, szent helyeken az istenségnek fölajánlott fogadalmi ajándék, végül egy utolsó csoport, melybe a ránk jutott terrakották három negyede tartozik, a halottak sírjába adott emléktárgy. Ez utóbbiak a régibb korban tisztán vallásos rendeltetéssel birtak, azaz vagy istenképek, melyek a sír lakóját megóvják, megvédik, vagy olyan, a mindennapi élet alakjait, foglalkozásait ábrázoló alakok, melyek a régiek hite szerint a túlvilágon életét folytató halottnak testi szükségleteiről gondoskodnak. A IV. század óta azonban lassan feledésbe ment a sírba tett 1 Myrinában előfordulnak ugyan néha egyes fölirások, melyek a gyárosnak teljes nevét vagy monogrammját nyújtják ; azonkívül még egyes gyári jelek olvashatók, melyeket a különféle részek összetartozásának jelölésére használtak. 2 Bonner Jahrbücher 79. I7

8. sk. 1. no. 188. sk. 1. Tudót, i. m. Blanchet, i. m. 3 Összeállítva Pottier-Reinachnál, i. m. I. 107.4. 4 V. ö. Pottier, Statuettes, 26?—297. 1.