Budapest Régiségei 9. (1906)

Láng Nándor: Figurális terrakották az Aquincumi Muzeumban 3-32

28 2—2 a fej számára; a járulékokat, teszem azt a kézbeadott legyezőt, ismét külön mintából öntötték. Minél szabadabb volt a kompoziczió, annál több minta kellett: a Myrinában oly gyakori szárnyas Erősökhöz rendesen tíznél több forma kellett, mert azoknál nemcsak a törzs és a fej, hanem a testtől elálló karok, a lábak és a szárnyak külön-külön készültek és azoknál minden részhez két-két forma volt szükséges, egy az elülső, egy meg a hátsó oldal számára. Az eljárás abból állott, hogy a gondosan megtisztított agyagot vékony rétegben benyomkodták a keményre égett agyagból készült mintába,

1 úgy hogy az agyag a mintának minden mélyedésébe behatoljon; erre az első vékony rétegre aztán újabb agyagréteget alkalmaztak mindaddig, míg az alak falai azt a vastagságot érték el, melyet a szobrocska tartóssága megkövetelt. Fehér Aphrodité-fejecskénk törési oldalán egy helyt most is meglátjuk az első vékony — 2 mm.-es — agyagréteget, belsejében pedig tisztán kivehetjük a munkás ujjának és körmének lenyomatát. A mintában száradni engedték egy ideig az agyagot, mire az összehúzódván, könnyen kivált belőle; az így nyert részleteket azután összeillesztették, illetőleg friss, nedves agyaggal összetapasztották, az összetapasztás vonalát meg elsimították.

2 A művészibb módon kidolgozott terrakottáknál a talapzat külön készült, a római sigillariusok azonban az alakot rendesen együtt öntötték talapzatával, így történt ez az aquincumi Venus-szobrocskánál is. Az alak külön formált részeinek összeillesztése után megnedvesítették az agyagot és mintázó-fácska segítségével kidolgozták azokat a részleteket, melyek a mintából nem kerültek ki elég élesen (pl. a szem, haj, ruha redőzése), vagy a melyeken apró kis változtatásokat akartak eszközölni. Venusszobrocskánkon az arczon, a hajzaton, az ujjaknál jól látszik a mintázó-fácskának nyoma. Ez a retouche teszi a terrakotta előállításának művészi mozzanatát, ez adott az ügyes kezű koroplastes munkájának egyéni stílust, ennek köszönik a tanagrai és myrinai szobrocskák, a szicziliai fejecskék finomságukat és szépségüket.

3 A tanagrai és myrinai sírokban talált terrakották végtelen változatossága sorozataira gondolva, könnyen azt hihetné valaki, hogy ezen helységek koroplastesei sok ezernyire öntőmintát használtak. Valójában pedig aránylag kevés számú mintával dolgoztak egy-egy gyárban s gyártmányaik különféleségét 1 V. ö. Edgar, Greek Moulds (for bronzes and terracottas). Le Caire, 190J. 2 Az összeragasztás vonala még látszik pl. a Tudót i. m. 19. tábláján közölt szobrocskánál. 3 A retouche értékét tanulságosan szemlélteti Hutton i. m.-jának 7. és 8. ábrájával, a melyekben egymás mellé van állítva két, ugyanazon öntőmintából kikerült Eros-terrakotta : az egyik retouche nélkül, a másik retouche után égetve.