Budapest Régiségei 9. (1906)

ÉRTESÍTŐ - Kuzsinszky Bálint: A régészeti ásatásokról, az aquincumi és fővárosi muzeumok állapotáról 203-206

ÉRTESÍTŐ. A régészeti ásatásokról, az aquincumi és fővárosi muzeumok állapotáról dr. Kuzsinszky Bálint a következő jelentést intézte a fővárosi tanácshoz : Az aquincumi ásatások az utolsó három évben nem vezettek valami feltűnést keltő leletekre. Az ú. n. Papföldön az ásatások folytatásának dél felé a kaparóház állja útját, mig attól északra már a régebbi ásatások napfényre hoz­ták a jelentékenyebb épületeket és legföllebb egyes kisebb-nagyobb közbeeső területek vannak még, melyeket fel lehet ásatni. így 1902-ben a múzeumhoz vezető fasortól kelet felé még az előző évben részben kiásott épületcsoporthoz tartozó több helyiséget ástunk ki. A fősúlyt újabban azért az olyan kutatásokra fektettem, melyeknek czélja idővel egész Aquincum topo­graphiáját megállapítani. 1902-ben tehát keleti irányban a vasúti töltésen túl, az arra fekvő nagy anyagároktól délre 7 gazda földjeire is kiterjedtek az ásatások s több római makadám utat hoztak felszínre. Továbbá a budapesti tégla­gyártól délre hosszú vonalon folyt próbaásatások igazolták, hogy azon római út, mely mellett ugyanazon ponton az ásatások helyén felállított négy mérföldmutató került elő, csakugyan a hajógyári sziget irányában húzódott s így a hajógyári szigeten és közelében kellett a cas­trumnak állani. Mindezen ásatásokból a leletek egész sokasága került napfényre, a legnagyobb számmal agyagedénytöredékek, mécsek, külön­féle bronz-, vas- és csonttárgyak — köztük 3 zománczos fibula és 34 drb érem. Ideszámítva egy álló nőt ruhásán ábrázoló szobor alsó ré­szét, melyre a Papföldön akadtunk, továbbá Apollo és Diana fejeit és egy portraitfejet, me­lyeket a múzeum Vargha Ignácz építőmestertől szerzett s azon álarczczal díszített nagy kőlapot, melyet Seif Mihály a Csúcshegyen talált s aztán a múzeumnak engedett át, a múzeum gyűjte­ménye 1902-ben 320 új darabbal szaporodott. Jelenthetem továbbá, hogy az ásatások fen­tartása és gondozása érdekében 1902-ben is, ép úgy, mint az előző években, kétszer volt nagy tisztogatás, s hogy az amphitheatrum s a Duná­hoz vezető út mentén fekvő épületfalak fölül mészhabarcscsal vonattak be. Ezenkívül a Mithraeum fabódéja új fedőlemezburkolatot kapott. Csak a napszámosbér 1740 koronára rúgott ezen évben. A látogatók, kik a muzeumot megnézték, 14,050-en voltak, köztűk nagy szám­mal idegenek. A csoportos látogatások között kiválik a Nemzeti Múzeum száz éves fennállási ünnepén résztvevőké november 20-án, kiket a főváros odakünn meg is vendégelt. 1903-ban csakis a Papföld területén kívül folytak a kutatások. A Dunánál Schlosser József földjén egy nagyobb római temetőhelyhez tar­tozó 10 sírt ástunk ki, melyek téglából és kő­lapokból állottak. Az utóbbiak között voltak : egy csonka feliratos tábla, egy nagy sírkő ka­tonát ábrázoló relieffel, két fekvő oroszlánból álló kőfaragvány egy síremlék tetejéről, Silvanus domborképe és 4 díszesen faragott kőpárkány^ •— mely tárgyak aztán mind az aquincumi mú­zeumba kerültek. Müller János, Kren Pál, Heuthaler Frigyes, Weber István és C-iegler István földjein többnyire épületfalak tűntek elő. Legtovább tartottak a pröbaásatások a Papföld­del szemközt, a szentendrei országút nyugati oldalán fekvő földeken, hol Torma Károly sze­rint a római castrumnak kellett állani. Tényleg mi is megtaláltuk azt a saroktornyot, melyet már Torma felásott volt, de az állitólagos castrum más részeit nem sikerült megállapítani. Azonkívül számos utcza és falmaradvány tűnt elé, jeléül annak, hogy ez a terület is be volt építve. Végül kitűnt, hogy az elhagyott Victoria­téglagyár telkén csak középkori falmaradványok találhatók, a melyekhez azonban római faragott s feliratos köveket használtak fel. Innen Surányi József egy csonka sírkövet ajándékozott, melyen 26+

Next

/
Thumbnails
Contents