Budapest Régiségei 9. (1906)

ÉRTESÍTŐ - Kuzsinszky Bálint: A régészeti ásatásokról, az aquincumi és fővárosi muzeumok állapotáról 203-206

204 érdekes mellkép látható. Hasonlóképpen Vodiczka Lajosnak egy igen tanulságos felirattal ellátott táblát, Silvanus szobrát és egy oszlopfejet köszönhet az aquincumi múzeum. Az apró leletek száma ez évben 82-re rúgott, melyekhez a köveket odaszámítva, az összes gyarapodás 94 darabot tett ki. A papföldi épületromok konzerválása elmaradt, mert már arra nem volt pénz, úgy hogy csak a szokásos tisztogatás tavasszal és ősszel történt meg. Napszámosok fizetésére összesen 1494 koronát költöttünk. A látogatók 19,545-en voltak. Végre, mi az idei évet illeti, az volt a tervem, hogy a Schlosser testvéreknek a Bécsi-úton fekvő telkén eszközöljünk ásatásokat, a hol bizonyára jelentékeny sírokra, sírkövekre és sarkophágokra bukkanunk, de arról, minthogy a földtulajdonosokkal nem lehetett megalkudni, le kellett mondani. Hogy más helyre menjünk, arra már késő volt s igy az idén néhány héten át megint a Papföldön folyt az ásatás, mely egy jelentékeny utczadarab és számos falmaradvány feltárását eredményezte. Apró leletekhez elég szép számmal jutottunk. Ilyen 74 darab akadt, de még sem mondható szerencsésnek az idei év, legalább eddig, mert csak egyetlen ujabb kőemlék került a múzeum birtokába. Ez idő szerint az aquincumi gyűjtemény 5103 darabból áll. Az idén pótoltuk aztán a falaknak tavaly elmaradt konzerválását, a mennyiben az országút mentén állő épületromok megóvására megtettük azt, hogy felül mészhabarcscsal elláttuk. Ilyenformán az idén is a napszámosok, kőmivesek 1679 korona 85 fillér bérhez jutottak. A folyó évben történt még, hogy a Budapest Régiségei VIII. kötete megjelent, mely magában foglal négy terjedelmes tanulmányt, az Értesítő rovatban pedig az ásatásokról, az aquincumi és fővárosi múzeumokról szóló jelentés és reájuk vonatkozó tanácsi határozat mellett két kisebb közleményt. Minthogy az utolsó években felásott falmaradványok felmérése elmaradt, az idén aztán kérésemre a fővárosi mérnöki hivatal részéről Lindauer János mérnök az ásatások térrajzát ezek berajzolásával is kiegészítette. A folyó évben épült fel végre a kőemlékek illő elhelyezésére tervezett oszlopos tornácz első része 33 m. hosszúságban 20 oszlopközzel. Be is rendeztem már az utolsó néhány évben talált kövekkel, melyek eddig egy fabódében össze voltak halmozva. 27 feliratos tábla be van falazva, a nagyobb darabok, számszerint 49, a fal tövében állanak. Mikor 1899 május elsejétől kezdve a tek. Tanács, illetve a közgyűlés a fővárosi múzeum vezetésével is megbízott, a városligeti ú. n. 1885. évi kiállítási műcsarnoképületben össze voltak már akkor gyűjtve az 1896. évi ezredéves kiállítási fővárosi pavillon tárgyai, többnyire nagy minták, grafikonok s több más oly tárgy, melyek egy oly fővárosi múzeum keretébe, melynek történeti jelleggel kell birni, nem illenek, de mivel megérdemlik, hogy megőriztessenek, később 1900 óta a központi városház templomtraktusában nyertek helyet. Ilyenformán a központi városházán is egy fiók-múzeum keletkezett, melynek rendeltetése a főváros modern alkotásairól, művészi és technikai fejlődéséről, a mennyiben az minták és képek által illusztrálható, áttekintést nyújtani, míg a városligeti épület rendeltetése, hogy a főváros históriai vonatkozású emlékeit —- eredetiben és másolatokban —- magában foglalja. A fősúlyt mindjárt kezdettől fogva természetesen ezen utóbbi gyűjteményre helyeztem s a közgyűlés 1899. évi 637. sz. határozatához képest, mely szerint «az egyes hivatalos helyiségekben szétszórtan elhelyezett összes muzeális tárgyak összeiratván, 1899. évi május hava elsejével a nevezett épületbe átszállittassanak s ezzel egyidejűleg a múzeum berendezése is megkezdessék», első dolgom volt, hogy a mit az egyes hivatalok jónak láttak átengedni, azt össze is gyűjtsem. Darabszámra elég jelentékeny gyűjtemény került így ugyan össze, de hiányossága megdöbbentő módon nyilvánvalóvá tette, hogy hosszú évek sikeres gyűjtése és munkája kell még hozzá, míg egy fővárosi múzeumról lehet szó. A magam részéről mindazonáltal mindjárt kezdettől fogva legalább annyira igyekeztem a hiányokat pótolni, hogy a múzeum egy részét akkép rendezhessem be, mely fogadalmat nyújt