Budapest Régiségei 9. (1906)

Láng Nándor: Figurális terrakották az Aquincumi Muzeumban 3-32

12 készsége oly magas fokban származott át a falusi kis mesterekre, hogy tuczatmunkájukat ma aranynyal mérik föl a műkedvelők, holott a régiek koroplasteseiket semmibe sem vették, egyetlen egynek nevét sem tartották följegyzésre érdemesnek, sőt tiltakoztak az ellen, ha valaki a szobrászt egy sorba merte volna állítani a koroplastesszel.

I Pedig ezeknek a kis mestereknek javára kell írnunk még azt a körülményt, hogy alakjaik mintázásában már sokkal szabadabban, önállóbban jártak el, mint archaikus korabeli elődeik, kik úgy látszik csak a nagy plasztika műveinek átültetésére szorítkoztak. Ilyen puszta utánzásra senki sem fog gondolni, a ki a tanagrai kis hölgyek gazdag sorozatain végig tekint : ezeknek mesterei önálló, eredeti módon értékesítették azt, a mit a szobrászattól, nemkülönben a festészettől tanultak. Meg kell jegyeznünk, hogy a szobrocskákon még nem találunk egyéni vonású arczokat, hanem csak típusokat; hosszú, keskeny arczokat finom metszésű orral, a melyek azonban egyénileg nem igen különböznek egymástól. Ez a sajátság megerősítheti fönt említett datálásukat, hisz a nagy szobrászat is csak a Nagy Sándor után következő korban művelte ki a realisztikus arczképet. Egyébként azonban jól illusztrálják a tanagrai szobrocskák Pseudo-Dikaiarchos

2 szavait, a ki a Tanagrával szomszédos Thebai asszonyait karcsúságuk, s tartásuk, járásuk kecsessége miatt dicséri. A tanagrai terrakották művészi becsét kiegészíti kultúrtörténeti érdekességük. Nem értjük itt azokat a becses adatokat, a melyeket a női divat ismeretére vonatkozólag nyerhetünk tőlük, hanem azt a tapasztalatot, hogy ábrázolásaik tárgyköre visszatükrözteti azt a nagy átalakulást, a mely a IV. században a szellemi élet terén végbe ment, a mikor az istenekbe vetett hit meglazult, a régi vallásosság helyét a skepsis foglalta el. Most már nem érzik annak szükségét, hogy halottaik mellé védő és oltalmazó istenképeket helyezzenek; azért azoknak a gyártása megapad s miként a nagy szobrászat nem foglalkozik többé hódolatot és tiszteletet gerjesztő istenképek készítésével, hanem világi színt nyer s a való életre fordítván figyelmét, minél szebb és kedvesebb alkotásokkal akar gyönyörködni, azonképen a nép számára dolgozó koroplastesek is főleg ezt a czélt tartották szemük előtt, mikor a lakás díszítésére szolgáló szobrocskákat mintázták, melyeket aztán az élők — a síri adomány eredeti vallásos értelmű jelentéséről megfeledkezve — elhunyt rokonaiknak emlékül adtak földalatti lakásukba. Hogy a terrakották között túlnyomó többségben nőalakokat találunk, annak egy-' 5 Isocrat. De permutat. 2. 2 Müller, Fragm. Hist. Grsec. II. 259. 1.