Budapest Régiségei 9. (1906)

Láng Nándor: Figurális terrakották az Aquincumi Muzeumban 3-32

íi melyeket 18715-ben és 1876-ban, valamivel rendszeresebben 1888-ban folytatott, akkor a tanagrai terrakották legjava már az európai nagy múzeumok és egyes műbarátok gyűjteményeibe vándorolt. A legszebb példányok a párizsi Louvre és a berlini múzeum birtokában vannak, Budapesten a Ráth-féle gyűjtemény dicsekedhetik néhány darabbal. A sírokban igen különböző a a szobrocskák száma, némelyikben csak egyes példányok, másokban 10—20 darab fordul elő, olyikban 50 is akadt. A terrakották mellett ott találjuk a görög sír fölszerelésének egyéb tárgyait, lámpát, tükröt, a pipere-asztal eszközeit, strigilist és a különféle vázákat. Megfigyelték, hogy az utóbbiak fordított arányban állanak a terrakottákkal : minél több a váza, annál kevesebb a terrakotta és viszont. Nyilvánvaló, hogy a halott sírjába szánt tárgyak megválasztásában a szokás koronként és vidékekként változott; ezeknek a helyi szokásoknak Különféleségéből magyarázhatjuk, hogy Attikában például inkább vázákat ajándékoztak az elhunytaknak. Az ábrázolás tárgykörét tekintve, merő ellentétben állanak Tanagra terrakottái az előbbi századok hasonló termékeivel. A mithologiai alakok helyébe lépnek a mindennapi élet tipusai, közöttük első sorban asszonyok, lányok, a kiket a koroplastesek otthonukban avagy az utczán meglesve, korhű öltözetben, kis kalappal fejükön, kezükben legyezővel mutatnak be állva, ülve, térdelve, sétaközben megpihenve, magányosan avagy barátnőjük karján, a játék és az édes semmittevés ezernyi helyzetében, a kecses mozdulatok és tartások végtelen sokféleségével. Más terrakották ismét a gyerekéletből vett genreszerű jeleneteket állítanak szemünk elé, kis fiúkat és lányokat, a mint játszanak, állatokkal viaskodnak, avagy nevelőjük, a rabszolgapasdagogus oldalán az iskolába mennek. Ritkábban találkozunk férfialakokkal, egy-egy ephebosszal avagy katonával. A mithologiai elemet képviselik a csekélyszámú silenosok és szatírok, melyek már nem oly groteszk módon ábrázoltatnak, mint régebben, az Aphrodite képmások és a kis Erosok csapata. Művészi szempontból bámulatot érdemel a mintázásnak tökéletessége és finomsága, mely minden jelentéktelen vonás mellőzésével vázlatos kidolgozásban, oly megkapóan, annyi természetességgel és igazsággal utánozta a valóságot.

1 Ezekben a kis munkákban felénk ragyog PRAXITELES művészetének egész bája, jobban, hívebben, mint ama márvány másolatokban, melyeket századok múlva római mesterek készítettek szobrai után. A görög művészet fejlettségét, általános és mély hatását mi sem illusztrálhatja jobban, mint az a körülmény, hogy a plasztikai mintázás 1 Lásd Kékulé, Heuzey, Furtwängler i. munkáinak tábláit. 2*