Budapest Régiségei 9. (1906)

Láng Nándor: Figurális terrakották az Aquincumi Muzeumban 3-32

_8 elején a keletiek művészetéből kölcsönzött tipusok uralkodnak. A koroplastesek ebben a tekintetben nyomon követik a nagy plasztikát, avval a különbséggel, hogy majdnem kizárólag nőket ábrázolnak; hosszú, a test formáit eltakaró ruhába takart nőket ülő helyzetben, * vagy nyugodt állásban levőket, a kik egyik karjukat mellükre helyezvén, rendesen valamely attribútumot tartanak kezükben, míg a másikat lebocsátják vagy vele talpig érő köpenyük egyik csücskét fogják.

2 S a mint a márványszobrászok ugyanazt a tipust alkalmazták különböző istenségek ábrázolására, a samosi mester hasonlóan faragta Héráját, mint a delosi-az ő Artemisát, úgy látjuk, hogy az akropolisi múzeum nagyszámú Athena-terrakottái egészen hasonlóak az athéni nemzeti múzeum Karapanos-termében látható kerkyrai szobrocskákhoz, a melyek Artemisnek képei.

3 A plasztika ugyanis csak kevés tipust fejlesztett ki s azokat különböző értelemben használta föl. Sőt nemcsak közös mintaképek utánzásáról szólhatunk. Az a gyakori tünemény, hogy ugyanannak a terrakottának másai

4 — csak egy példát említve — előfordulnak Attikán kívül Krétán, a Fekete tenger melletti és a délitáliai görög gyarmatokban, kétségtelenné teszi, hogy magukat az öntőmintákat is exportálták, melyeknek készítményeit a különféle helyeken más-más jelentéssel ajánlották föl az istennek vagy a halottnak. Hogy ezen esetekben, melyekre hivatkozunk, nem lehet szó a terrakottáknak egyszerű vándorlásáról, azt megállapíthatjuk az agyagnak különböző, az illető vidékek helyi gyártmányaival egyező minőségéből. A VI. és V. században a terrakották oly változatosságot és tökéletesbülést mutatnak, hogy ennek részletezése számos specziális tanulmányhoz szolgáltat bőséges anyagot. Bizonyos, hogy ezekben a kis művekben az archaikus kor alkotásainak java része és számos klasszikus korabeli mű jutott ránk szabad másolatokban, minthogy azonban az akkor dolgozó mesterek munkásságáról szóló tudósítások nagyon is rövidek és általánosak, nem vag} unk abban a helyzetben, hogy a kis szobrocskáknak mintáit közelebbről meghatározhassuk. Az álló alakok a ponderáczió minden lehetőségét illusztrálják; a legkülönbözőbb gesztusok, a melyek között már az aquincumi teljes terrakottáé is előfordul,

5 elevenítik meg az ábrázolást; a ruha, mely eleinte eltakarta a testet, a nélkül, hogy az alak mozdulatát híven követő esést 1 Winter, i. m. I. 48.1. és 120. 2 Arch. Anzeiger, 189J. 141. 5. Bull. Corr. Hell. I. tábla 3. VI. t. I. 5 V. ö. Winter, i. m. I. 44. 8. és 97. 2

. 4 Winter, i. m. I. 57. 3. 5 Winter, i. m. I. 76. (,.