Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

v; tén ismerünk néhány kőrégiséget ; 1865-ben a kőhíd felé kovaszilánkokat találtak, melyeket Sztache a bécsi földtani intézetnek ajándékozott.

: Závodszky gyűjteményébe (s később a N. Múzeumba) pedig 1869-ben egy a piaczi templom környékén lelt szerpentin-balta került.

2 Ezek sorában említünk meg egy hossznégyszögű rézvésűt is, mely az egri érseki múzeum birtokában van.

3 Több emléke maradt a kőkori népességnek a szentendrei sziget felső részében. így mindjárt Váczczal szemben Tótfaluról egy 19 cm. hosszú kőgyalut és négy kőéket szerzett a M. N. Múzeum Ebenhöch Ferèncz gyűjteményéből (Rég. N. 100/1877. 80—84), az itt volt őstelepre pedig azok a durvább fekete agyagból készült edénytöredékek mutatnak, melyeket néhai Varázséji Gusztáv gyűjtött össze a N. Múzeum számára. (Rég. N. 126/1877. Duna-Bogdányról való ugyancsak Ebenhöch Ferencz gyűjteményéből 5 darab kőék és egy kőgyalutöredék a M. N. Múzeumban (Rég. N. 100/1877. 14—19.), s egy fekete kigyla vésű kereskedőtől szerezve (Rég. N. 96/1880), Bonipert József bogdányi birtokos gazda és Szentpétery Pál dunabogdányi református pap pedig, valamint Boynisich Iván, Morlin Emil és- Varázséji Gusztáv egyetemi hallgatók 1877 folyamán különböző őskori cserépdarabokat, agyagkúpokat, szarvasagancsokat — rajtuk faragás nyomaival — ajándékoztak a N. Múzeumnak. (Rég. N. 64/1877, 65/1877, 69/1877, 84/1877, 105/1877, 135/1877.) Volt köztük egy ép edény is szürke agyagból, kúpalakú kidudorodással, továbbá szürőtöredékek s egy 5*2 cm. magas és 2*7 cm. átmérőjű talpcsöves edényrészlet, a mi a hazai kőkori lelhelyeken többször elő szokott fordulni; a cserépdarabok ujjbenyomásokkal, vonallal vagy kettős sordíszítéssel vannak ellátva. Duna-Bogdány mint bronzkori lelhely is ismeretes, de hogy már előbb is lakott helynek kellett lenni, a kőeszközökön kivül mutatják a megmunkált szarvasagancsok, talpcsöves edények és agyagkúpok ; mindenesetre óhajtandó volna, ha tüzetesebb ismereteink lennének ezen őstelepről, mely a tökölihöz hasonlóan esetleg felvilágosítással szolgálhatna a kő- és bronzműveltség közti átmenet homályos időszakára. Ezenkívül Duna-Bogdány vidékéről is került néhány kőrégiség Ebenhöch F. gyűjteményébe s innen a M. N. Múzeumba, nevezetesen Visegrádról egy lyukánál eltört kőbaltarészlet, egy 19 cm. hosszú kőgyalu és 5 kőék (Rég. N. 100/1877. 85—91.) s a szemközt fekvő Nagy-Marosról 4 kis kőék és 1 éktöredék, meg egy gömbölyűre csiszolt parittyakő. (Rég. N. 100/1877. 46—51.) A kőtárgyakon kívül e vidékről való még egy 5*7 cm. hosszú s 1 Arch. Közi. VII. k. i. r. 165. I. ábrával. 2 Závodszky Naplója 1869. év 20. sz. a. (Rég. Iratt. 60/1896.) 3 Hampel J.: Antiquités préhistorique. 1876. VIII. t. 8. Budapest Régiségei. VIII. *3