Budapest Régiségei 8. (1904)
Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157
93 s kinyújtott karokkal helyezték a puszta földbe. Többnyire azonban már egészen elporladva találták a csontváz kevésbbé szilárd részeit, úgy hogy a lábfej, kézcsontok, bordák és csigolyák csupán barna foltnak tűntek föl a sárga földben. Az ilyenekről csak annyit találunk Csetneki jegyzőkönyvében megemlítve: «égetetlen temetkezés», vagy: «égetetlen csontváz»; egyetlen egy sírnál, a 70-iknél mondja azt, hogy abban «guggoló csontvázat» találtak egy fekete s két vörös edénynyel és mellrészén, a szegycsont irányában négyszögletű, mindenik szögletén átfúrt lapos agyagpalalappal. Az első temető 10-ik sírjáról készített s általunk is közölt rajznál megemlíti, hogy a «10-hez hasonló volt teljesen a 70-es számú, de itt a négy edény balról volt». Szükségesnek találtam itt Csetneki saját szavait idézni, mert a rajz világosan guggoló helyzetben tűnteti föl a csontvázat, ő maga is annak mondja a 70-ik sírhoz tett megjegyzésében, míg értekezésében ülő helyzetről beszél s kétszer is említi, hogy a lábak ki voltak nyújtva s ezáltal különbözik e temetési mód az észak-európai megalithikus emlékekben talált módtól, «mert ott a halottak lábai össze vannak húzva.« Szemmel látható, hogy Csetnekinek ezen határozott nyilatkozatával ellentétben van a 10-ik sírból fölvett rajza s csakis úgy tudom megmagyarázni az ellentmondást, hogy az el nem égetett hulláknál is eltérésnek kellett lenni a temetkezési módban : a nagyobb részt ülve, kinyújtott lábakkal tették a földbe, a hogy Csetneki állítja, de egy pár esetben előfordult a guggoló helyzetben való temetkezési mód is. Úgy látszik, nemcsak ennél, hanem a hulla megégetésénél is volt különbség a temetkezési módban. Csetneki szerint* a halottakat a lehetőségig teljesen elégették, még pedig nem a helyszínen, hanem másutt ; a hamvakat és csontmaradványokat edénybe rakták, melyet nyílásával fölfelé, befödetlenül a puszta földbe tettek ; a sírok fekvése semmi külső jellel (halommal vagy kővel) nem volt megjelölve, sem az edények nem voltak kővel leborítva vagy körülrakva. Van azonban nyoma a tökéletlen elégetésnek is; már föntebb idéztük Csetnekinek az 5 5 -ik sírhoz tett megjegyzését, hogy t. i. az égett csontokat rakásra hányva találták s nem voltak urnában, hanem két bögrécskét tettek a csontok fölé. Az alább ismertetendő harmadik (csépi) temetőnél pedig azt találom Csetneki jegyzőkönyvében, hogy a 10-ik sírban lapos kő alatt volt az urna ; valószinú, hogy többször ismétlődött ez az eset, mert a 7-ik sírnál szükségesnek látta azt a megjegyzést, hogy fedő kő nélkül találták benne az edényt. Mindezekből arra a következtetésre jutunk, hogy a tököli őstelep nép* U. o. 49. 1.
